Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

felperes a per során be nem bizonyította azt, hogy az első pozsonyi takarékpénztár irányában az A. alatti váltó elfogadására nézve alperessel egyetemlegesen elvállalt, valamint az annak folytán alperes forgatmányosnak, felperes mint kibocsátó ós forgató ellenében létrejött váltójogi kötelezettségen felül, a peres felek között még egy más olyatén értelembeni szerződés megköttetett volna, mely a váltó elfogadó fizetési képtelensége esetére az A. alatti takarékpénztári követelés terhét, és igy az elfogadó irányábani veszteséget mind két fél aránylag viselni köteles lenne; nem igazolta továbbá azt, hogy alperes felperes kárára gazdagodott, mert beismerte azt, hogy alperes az A. alatti váltót a takarékpénztárnál kellőleg beváltván, értékét ki is fizette ; minthogy tehát felperes keresetével sem szerződési, sem kártérítési jogalapot ki nem mutat, abbeli érvelése pedig, hogy az elvállalt váltójogi kötelezés már önmagában egy köztörvényi uton elbírálható, olynemü szerződési jogügylet kifolyását képezi, mely felperesnek törvényes kereseti jogalapot nyújtana a hivatkozott 1840. XV. törv. czikk 209. §-a szellemén nem alapszik, mindezeknél fogva felperes keresetével el volt utasitandó. Felperes felebbezése folytán a budapesti kir. itélö tábla 1878. évi július 2-án 28314. sz. alatt következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy a forgatmányosok között külön szerződés hiányában a váltó forgatásából köztörvény előtt érvényesíthető jogok és kötelezettségek nem keletkeznek, és igy felperes által az alapon, mert mint előbbi forgató a váltó sommát alperes részére lefizetni köteles volt, a kifizetett összeg felét vissza nem követelheti, keresetével tehát helyesen lett elutasítva; az elsöbiróság ítélete felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. Felperes további felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet bozott: A budapesti kir. ítélő táblának fentebbi ítélete az elsöbiróság ítéletében felhozott indokoknál fogva, ós még annálfogva is helybenhagyatik, mert alperes 1871. október 26-án kelt, s alperesi váltó hátán látható forgatmánya szerint, az emiitett váltót további kötelezettség nélkül forgatta felperesre, felperes pedig azt, hogy a további forgatmányt alperes beleegyezése nélkül töltötte ki, önmaga beismerte.