Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

21 tálból észlelt semmiség alapján felterjesztette; mert az árfelosztási terv a perr. 450. §. értelmében nem lett megállapítva. A semmitőszék a tszók végzését következményeivel együtt megsemmisítette, s azt utasította, hogy szabályszerű vételárfelosztási tervet készítsen, s azt mindenik érdekelt félnek, és pedig tekintettel arra, hogy ügygondnokot nem rendelt, kivétel nélkül kézbesittesse; mert teljesen perrendellenes a tszék azon cselekménye, melyszerint fennidézett végzésével a sorrendi tárgyalásról felvett jkönyv tartalmát egyszerűen helybenhagyta, miután a perr. 450. §. szerint kötelességében áll rendes vételárfelosztási tervet hivatalból készíteni, s a felek megszemlélésére ezt, nem pedig a tárgyalási jkönyvet bocsátani. 26. A semmitőszék teljes ülésében következő kérdés került szőnyegre : A szolgálatból oknólküli elbocsátás czimén, a cseléd által a hátralevő időre a gazda ellen, a kikötve volt bérnek tartás s ruhának kiszolgáltatása iránt támasztott kereseteknek elbírálása, az 1876 : XIII. tczikk 115. §. szerinti közig, hatóság, vagy ezen törvény 119. §-hoz képest az illetékes polgári bíróság hatásköréhez tartozik-e? És ezen kérdés megoldására következő elvi határozat hozatott: Tekintve, hogy az 1876: XIII. tczikk a cseléd s gazda közötti viszonyból eredhető bérköveteléseket azon esetre is kiterjedölcg, midőn a szerződés idöelötti felbontása miatt a még le nem szolgált időre igényeltetik, részletesen szabályozza, s annak 115.—117. §§-ban megállapított kivételes rövidebb eljárás főtárgyát épen a bér iránti követelések képezik; tekintve továbbá, hogy a még le nem szolgált időre igényelt bér általában a kártérítés fogalma alá esnék ugyan, de az idézett törvény oly intézkedést nem tartalmaz, mely a le- s le nem szolgált időre igényelt bérkövetelések jogi természete közti különbségre ntalva, ezen törvényben engedett rövidebb eljárást kifejezetten egyedül az első nemű követelésekre szorítaná, ellenkezőleg abban a bérkövetelés oly esetben is, ha le nem szolgált időre vonatkozik, a kártérítési igénytől megkülönböztetve említtetik fel, mint ez a 38—41. és 53—57. §§-ok egybevetéséből kitűnik; abban tehát a kártérítés kifejezése nyilván oly értelemben használtatik, mely alá a hátralékos bér nem vonható: ezeknélfogva az 1876: XIII. tczikk 119. §-a egybefüggésben véve az előző 38—41. és 53—57. §§-okkal, a le nem szolgált időre igényelt bérhátralékra nem vonatkozik, hanem csak a szolgálati viszonyból azonkívül támadható kártérítési igényekre, következőleg az emiitett bérhátralék iránti keresetek a cselédtörvény 115. és 116. §§-aiban megjelölt hatóságok illetőségéhez tartoznak. (1879. márcz. 18. 2499. sz. a.) Jogesetül szolgált: B. Sándor lovász, Bl. Antal fölbirtokos ellen 225 frt hátralé-