Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

66 ben ez által magát felperes netalán megrövidítve találja, illetékes hatósága utján ki nem eszközli. Minthogy továbbá felperes maga is azt állítja, hogy az A, illetve a G. okiratot kiállított gr. B. Dienes s később ennek özvegye az évi dijat 1866. évig megfizették, azon körülményre pedig, hogy ezen dijon kivül azoktól a nevezettek életében más dijat nem húztak, a szabályszerüleg kínált főesküt el nem fogadta, ezáltal bizonyítva lett az is, hogy gr. B. Dienes özvegye részéről ugyanezen — 400 frtra emelt — díj iránt történt intézkedés a nevezett özvegynő végrendeletében; mit különben tanúsít a végrendelet azon kitétele is: hogy a 400 frtnak «folytatólagos)) fizetése rendeltetett^ vagyis ugyanaz és annyi, amint az eddig fizettetett, ezentúl is felperes férje, s ennek halála után magának felperesnek megfizettessék. Miután pedig felperes nem vonta kétségbe, miről különben a kihallgatott báró B. Albert is tanúskodik, hogy a fentórintett 400 frt évenként annak teljesítésére kötelezett által, valósággal meg is fizettetett, azokból a táblai Ítéletet helybenhagyni kellett. 61. 1. Ha az igénylő igénykeresetével elutasittatik, az, hogy az igényelt dolog nem az ö tulajdonát képezi, itélt dologgá válik, s ennélfogva az elutasított igénylőnek más perben sem engedhető meg annak bizonyítása, hogy az igényper tárgyát képezett dolog, az előbb emiitett igényper megindítása előtt már az igénylő tulajdonát képezte. 2. Ha valaki oly dolgot, mely egy harmadiknál végrehaj tásilag lefoglaltatott, akkor midőn e foglalásról tudomással birt, sajátja gyanánt elárusít, azonban ugyanezen dologra támasztott igénykeresetével elutasittatik, azon kárt, melyet a kielégítési alap elvonása által a foglaltatónak okozott, megtéríteni tartozik. (1878. november 5. 7200 sz. a.) P. Verona felperesnek R. Gizella alperes ellen 3000 frt s jár. iránt folyamatba tett rendes perében következő ítéletet hozott: Alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik, s alperes köteleztetik a keresetbe vett 3000 frt tökét, 2000 frtnak 1873. máj. 1-től 1000 frtnak 1873. jun. 12-től számítandó kamatait, Vstyo váltódijat vagyis 10 frtot, a váltóügyekben felmerült 180 frt 28 Va kr költséget, s ezúttal okozott 60 frt perköltséget 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni, következő indokoknál fogva: Alperes kártérítési kötelezettsége meg volt állapítandó, mert nem tagadva beismeri, hogy azon Barcs nevü vontató gőzöst, mely felperes megítélt 3000 frt tőke követelése és járulókai erejéig 1873. évi július 19-én le foglaltatott, akkor midőn a történt foglalásról már tudomással birt, sőt a hajóra vonatkozólag már igénykeresetét is