Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

sóben, s azon felül a perköltségben marasztalni kellett, mivel a perre nyilván okot szolgáltattak. A budapesti kir. itélő tábla 1878. évi márcz. 26. 70395. sz. alatt az elsöbiróság itóletét oly részbeni változtatással, hogy a perköltség a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetik, egyébként indokaiból helybenhagyta. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig a kir. tábla ítéletét hagyta felhívott indokainál fogva, helyben. 6. A törvénynek visszaható ereje nem lévén, az 1874. 34. tezikk életbelépte előtt kötött oly egyesség," mely szerint ügyvédi jutalomdíj fejében a per tárgyának bizonyos hányada köttetett ki, eredetileg érvénytelen, s ennélfogva az ügyvédi rendtartás életbelépte után sem érvényesíthető, azonban jogában áll az ügyvédnek ama perben, melynek hányada jutalomdíj fejében kiköttetett, tett költségei és munkadijának megállapítását annak utján szorgalmazni. (1878. jul. 30-án 7114. sz. a.) M. Gyula ügyvédnek S. Péterné ellen a n.-megyeri 227. sz. tjkönyvbe felvett ingatlanok tulajdonjoga iránt indított rendes perében az elsöbiróság következő Ítéletet hozott: Alperesnő köteles tűrni, hogy a nagy-megyeri 227. sz. telekjkönyvbe tulajdonjogilag nevére vezetett összes ingatlanság hason fele részben, felperes nevére tulajdonjogilag bekebeleztessék, s köteles ezen körülirt telekkönyvi test hason fele részét felperes tényleges birtokába bocsátani; következő indokoknál fogva : minthogy az A. és B, alatt a keresethez eredetben csatolt okmányok valódisága iránt alperes részről tett kifogások folytán, ezen okmányokat előttemező tanuk összhangzó hit alatti vallomása a p. t. rendt. 196. §-a szerint perrendszerüen bizonyítanak, mikép az A. és B. alatt foglalt okmányok alperesnő által azok tartalmának előleges felolvasása, és megértése után sajátkezüleg megkereszteztettek, s ekként ezen okmányok valódisága igazolt lenne, ez okon alperesnő az ezen A. a. okmányban foglalt, sem a régibb hazai törvények, sem az 1874. 34. tezikk 54. §-a szerint nem tiltott, a peres fél és megbízott ügyvédje között bizonyos peres, vagy peren kivüli kérdés megoldása iránt kötött egyezmény alapján, alperesnő a C. szerinti okmány szerint, bíróilag tulajdonába adott, és hallgatólagos beismerésként tényleges birtokában levő telekkönyvi test felperes javára lekötelezett hasonfele részének tényleges átadása és a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésének tűrésére kötelezendő volt.