Dárday Sándor - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXII. folyam (Budapest, 1879)

9 hagyó szerzeményi javaira keresetileg igényt nem támasztottak, alperesek örökrészét nem a fentebbi 16660 frt atyai ági vagyon arányában, hanem az anyai ági vagyon levonása után fenmaradó hagyatéki értékben kellett megállapitani. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti királyi tábla Ítéletét egész terjedelmében helybenhagyta következő indokoknál fogva. Az örökhagyó özvegy P. H. Emilia hagyatékát semmi részben sem lehet öröklött ági vagyonnak tekinteni a felperesek irányában, mert ők nem bizonyították be, hogy azon hagyaték, akár csak részben is az ő szülőikről, illetőleg nagyszülőikről szállott legyen örökhagyóra. Erre nézve az örökhagyóra nagyatyjának Cs. Jánosnak R. alatti végrendelete bizonyítékul nem szolgálhat, s azon körülmény, miszerint az örökhagyó anyja H. Cs. Borbála a B. és a T. K. okiratok tanúságaként saját vagyonnal birt, egymagában nem bizonyítja, hogy ezen vagyon Cs. Jánosról, vagy nejéről, felperesek szüleiről, illetve nagyszüleiről hárult Cs. Borbálára, és erről örökhagyóra; pedig felperesek mint az örökhagyó testvérei, illetve ezek leszármazói irányában öröklött ági vagyont csak az képezhet, a mi az ő szüléikről, illetve nagyszüleikről szállott az örökhagyóra, mert az oldalági örökös ki e minőségében saját felmenőit képviseli, ági örökségképen nem követelhet többet, mint a mennyit követelhetnének saját felmenői, ós a jelen esetben az örökhagyó nagyszülei ági örökösödés alapján nem vehetnék igénybe azt, a mi nem tőlük hárult az örökhagyóra, lévén az ági örökösödésnek alapelve az, hogy a vagyon oda szálljon vissza, a honnan származott. De mind ez áll alperesekre örökhagyó atya H. János testvérei és ezek leszármazóira nézve is, mert ők nem is állítják, hogy a hagyaték az ő szüléikről s illetőleg nagyszüleikről szállott H. Jánosra s erről örökhagyóra. E szerint az örökhagyó összes javai mind felperesek, mind alperesek irányában jogilag szerzeményeknek tekintendők, s ezekből, miután az örökhagyó H. Emilia leszármazók, hitestárs s felmenők nélkül halt el, a törvényes örökösödés elvei szerint az ideigl. törvk. szabályok 10. 11. és 12. §§-aihoz képest egy fél rész illetné, felpereseket, mint az örökhagyó anyai nagyszüleinek leszármazóit, a másik fele pedig illetné alpereseket, mint az örökhagyó atyai nagyszülőinek leszármazóit; mivel azonban felperesek keresetükben világosan csak azt kérték maguknak megítéltetni, a mit az örökhagyó anyja H. Cs. Borbála után örökölt és mivel az alsóbirósági ítéletek helyes indokolása szerint, felperesek anyai