Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

22 mert oly esetekben, midőn valamely ügyletről írásbeli okmány állíttatik ki, az okmány tartalmától eltérő egyidejű szóbeli megálla­podás figyelembe nem vétethetik. Miután jelen esetben felperes hall­gatag beismeri, hogy a 2 NB. a. kötelezvény 1. r. alperesnek 1876. márt. 18. fennállott könyvkivonati tartozása fejében lett kiállítva, s így a könyvkivonati tartozás kötelezvényen alapuló tartozássá lett átváltoztatva ; miután továbbá korábbi vagy későbbi könyvkivonati tartozásról a 2 NB. alatti okmányban említés sem tétetik, hanem a kezesség az okmány tartalma szerint csak a kötelezvényben foglalt 298 frtért vállaltnak tekinthető: s igy ezen összeg tekintetében fel­peres 2-od r. alperes ellen csak a kötelezvény alapján bir kereseti joggal; végre miután felperes nem is állítja, hogy 2-od r. alperes az A. Sálinak a kérdéses 298 frton felül hitelezett összegekért 1876. márcz 18-án ujabbi kezességet vállalt volna, sőt a perbeszé­dekből, jelesül azon felperesi előadásból, hogy az A. Sáli által tett­fizetések a későbbi vásárlásokra vonatkoznak, az tűnik ki, hogy fel­peres 2. r. alperestől éppen azon 298 frt megfizetését követeli, melyről a 2 B. alatti okmány kiállíttatott, holott ezen követeléssel fentebbiek szerint nem könyvkivonat, hanem csak a kötelezvény alapján léphetne fel; mindezeknél fogva felperest könyvkivonatra fektetett keresetével 2-od r. alperes ellenében elutasítani kellett. A legf. ítélőszék következőleg ítélt: A másodbirósági Ítélet megváltoztatásával, az elsőbiróság Íté­lete indokaiból oly hozzáadással hagyatik helyben, hogy a kezességi összegnek 2. r. alperes általi kifizetésekor, a 2 NB. alatti kötvény ugyanennek visszaszolgáltatandó lészen ; mert a 2 NB. alatti kötvény a kezességi kötelezettség bizto­sítására kiállíttatván, ennek megszűntével, a biztosítási okmány visszaadása egyúttal elrendelendő volt. 10. Az apa mint családfő még életében rendezvén gyermekei közt az örökösödési viszonyt, és pedig akkép, hogy hárman kielégitetvén, ezek negyedik fivérük javára minden örökségük­ről lemondottak : ennek az 1848. előtti jogfogalmak szerint esak az lehet értelme, hogy az apa családfői minőségében elégítette ki 3 gyermekét jövendő örökségükre nézve, s ezek az apa mint a családfő irányában mondottak le egyik fivérük javára minden örökségük­ről, tehát nemcsak az apai, hanem az anyai örökségről is. És ezen jogot, melyről akkép lemondottak, a később bekövetkezett telekk. helyszínelés sem éleszthette fel; az apa pedig neje, a korábban elhalt anya után maradt örökségről szabadon végrendelkezhetett. (1878. jul. 3. 5909. sz. a.) B. József s társai, B. György s neje D. Julianna ellen néhai B. Imre végrendeletének félretétele mellett az apai, illetve nagyapai,

Next

/
Thumbnails
Contents