Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

20 22 frt porköltségben elmarasztalta (perr. 111.) 2-od r. alperest pedig a roegitélt tökéből 298 frtban s a fent megállapított 22 frt perköltségen felül 50 frtban végrehajtás terhe alatt, 1. rendű alperessel ejyetemlegesen. Indokok: Másod r. alperes azt, hogy 1. r. alperesért 298 frt erejéig kezességet vállalt, beismervén, a kötelezettség fennállását mind a mellett tagadván, azt állitá, hogy ő nem átalábbn, hanem csupán csak azon 298 frt erejéig kezeskedett, mely az A. könyvkivonat ((Tartozik» rovatának 4 első tétele alatt foglalt s összesen 604 frtot tevő vételári követelésből, a ((Követeli) rovat két első tétele alatt foglalt 306 frt befizetése után fenmaradt; s minthogy 1. r. alperes az ilykép fenmaradt 298 frtot e könyvkivonat ((Követel)) rovatában előforduló további tételek alatt kitüntetett fizetések által teljesen leróvta, a 2-od r. alperes kezességi kötelezettsége megszűnt. A felperes által tagadott ezen állítás bizonyítására, alperes a 298 frtról kiállított 2 NB. alatti kötelezvényre hivatkozott, melynek tartalmával különösen azt kívánta bizonyítani, hogy a kezességi kötelezettség kizárólag 298 frtra szorítkozott. Tekintve azonban, hogy ezen okmány tartalmának határozatlanságánál fogva, arra nézve : váljon a kezesség csakis az abban foglalt 298 frt erejéig vállaltatott-e el, vagy pedig mint felperes állítja, a kezesség 1. r. alperes által eszközlendő hitelvásárlásokért 298 frt erejéig mindenkorra vállaltatott el ? tájékozást épen nem nyújt; s ennélfogva sem az egyik, sem a másik állítás valóságának bebizonyithatását ki nem zárja; s tekintve hogy felperes abbeli állításának igazolása végett, mely szerint alperes nem csupán 298 frt erejéig, hanem ezen összeg erejéig mindenkorra vállalt kezességet éppen, a 2 NB. okmányt előttemező tanukra kivatkozik, ezen tanuk kihallgatását, a határozatlan tartalmú 2 NB. a. okmánynyal szemben megengedni kellett. Minthogy pedig a fent érintett irányban eskü alatt kihallgatott G. és S. tanuk vallomásával bebizonyíttatott, hogy a 2-od rendii alperes az 1. r. alperes által a felperestől hitelbe vásárlandó minden áru áráért kezességi kötelezettséget vállalt; minthogy továbbá nevezett tanuk ezen vallomása a 2 NB. alatti határozatlan tartalmú okmány által nemcsak ki nem záratik, de sőt azt kiegészíti; minthogy végre ezen vallomás által az, hogy a kezességi kötelezettségnek, a tanuk által mondott értelembeni elvállalása a 2 NB. a. okmány kiállítása alkalmával, azzal egyidejűleg történt, ánnálkevésbé záratik