Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

95 rasztaltathatott, mert ezen kérdés alperesek mint egymással szemben nem álló peres felek között, ezen per rendén megvitatva nem volt. A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. itólet megváltoztatásával, felperest keresetével elutasította, a perköltség s ügyvédi dijakra nézve a kir. tábla ítéletét hhagyván. Indokok: Habár a kis-sebesi 53. sz. telekjkönyv szerint, azon ingatlanság, melyből 751 frt 34 kr erejéig egyrész a m. kuleti vasúttársaság részére kisajátitatatott tulajdonul, jelenleg felperes nevén áll; habár továbbá a becsatolt s 1876. aug. 8. kelt birtokba adási okmány szerint felperes javára a kérdéses 751 frt 34 kr összeg is beszavatoltatott, felperes mind a mellett elutasítandó volt; mert a persorán tagadásba nem vette, hogy a községi hivataltól szerzett adatok nyomán az egyedi kimutatás 21 tétele szerint mint M, Koszta hagyatékának tulajdonosául másodrendű alperesként beidézett M. Filimon van kitüntetve, s a kisajátítási eljárás alkalmával az érintett ingatlanságnak ő volt tettleges birtokában. Ily helyzetben pedig tekintve, hogy e tényt a bemellékelt egyedi kimutatás is tanúsítja, s hogy a kisajátítás és az ennek folytán M. Filimon által 1869. april 12-óna kereseti összegről kiállított nyugta alkalmával a telekkönyvek Kissebesen behozva még nem voltak; következőleg tulajdonosul azon tettleges birtokos volt tartandó, kit a községi előjáróság szerint a készített kimutatás ilyenül tüntetett fel, 1-ső r. alperes jóhiszemüleg fizetvén ki a követelésbe vett 751 frt 34 kr összeget M. Filimonnak, annak másodszori megfizetésére annálkevésbó kötelezhető: mert a beszavatolási okmány csak 1876. évben, tehát akkor kelt, midőn a kérdéses összeg már kifizettetett, s mert az, hogy a mondott okmány 2-od rendű alperesként állott, M. Filimon a közbejöttével jött volna létre s jogerőre emelkedett, nemcsak igazolva nincs, sőt annak tartalma ez utóbbi által a pei'ben mégis támadtatotí, ki az 1874. nov. 24-én kelt, felperes által kiállított elismervénynyel azt kivánta bizonyítani, miszerint felperes minden Örökségi igényeire ki lévén elégítve, a kereseti összeghez nincs joga. Mindezeknólfogva, habár I-ső r. alperes a kisajátítási összeget az 1868. I. tcz. szerinti hirdetmény előtt fizette ki, minthogy azt jóhiszemüleg eszközölte ; s minthogy a felperes által felhívott beszavatolási okmány, a keresetet 1-sö r. alperes ellenében jelen esetben meg nem állapitja, s legfeljebb arra jogosítja fel, hogy a mennyiben M. Filimon a kisajátított ingatlanságnak tulajdonosául helytelenül lett volna az egyedi kimutatásban kitüntetve —- ez ellen léphessen fel — mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával stb. stb.