Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

72 hogy az A. a. adósság az alperes által örökölt birtokot épen ugy terheli, mint a többit — egyetemleges kötelezettségénél fogva alperest mint örököst stb. marasztalni kellett — ebből fblyólag viszkeresete többi öröktársai ellen a maga épségében fentartatván. A kereseti összeg kiszámítása s mennyiségére nézve alperesnek azon egyedüli ellenirati ellenvetése: hogy az a scála alá esik, birói figyelembe nem jöhet, mert felperes válaszirati előadására, hogy az F. okiratban a kereseti összeg a scála szerint számított, alperes viszonválaszában észrevételt már nem tett. Az, hogy az ősiségi pátensben kiszabott elévülés jelen per tárgyára nem alkalmazható, már az elsőbirósági ítéletben kellően indokoltatott — a kamatok is csak a per kezdetétől szintén annak indokából Ítéltettek meg — különösen azért is, mert az erdő birtokbavételének ideje kimutatva nem lett. 36. A fö eskü neui Ítélhető meg, ha per során előadottakból kiderül, hogy az a tény, melyet a bizonyító fél esküvel megerősíteni vállalkozik, érzéki tapasztalatán kívül esik. (1878. július 12-én 6563. sz. a.) K. Bálint felperesnek P. János alperes ellen 78 frt s jár. iránt indított perében az elsőbiróság következő ítéletet hozott: Tartozik alperes felperesnek 68 frtot s ennek a kereset beadásától számítandó 6% kamatait az esetre megfizetni, ha felperes fő esküt tesz arra, hogy a megvásárolt ökör, borjú azonos azzal, mely az A. alatti szerint Debreczenben 1876. június 26-án, mint belső nyavalyában sinlődő, megdöglött; mert a tárgyaláson nyilvánvalóvá vált, mikép felperes 1876. június 19-én a nagyváradi vásártéren egy ökörborjut 68 frtért megvásárolt, s alperes azt mint egészséges jószágot adta el, továbbá az A. alatti közhitelű okmány szerint kétségtelen, hogy az 1876. évi juDius 26-án belső nyavalyában sinlődő oly módon körülirt szarvasmarha, mely a keresetben körülírtnak megfelelő ugyan, de miután ezen összehasonlítás csak következtetést enged az ugyanazonosság tekintetében, tehát mennyiben az e körülményekre nézve felhozott s kihallgatott tanuk félbizonyitékot sem nyújtottak, s miután feltételesen a fő eskü általi bizonyítás perrendszerüen alkalmazásba vétetett, ily ügyállás mellett az ugyanazonosságra nézve felperesnek a főeskü megítélendő s ennek le vagy le nem tételétől feltételezetten volt jelen per elbírálandó, annak letétele esetén alperes elmaraszta-