Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)
56 A pere3 feleknek a per során felhozott állításaikból és beismeréseikből az bizonyul be, miszerint azon szóbeli egyessógükben, mely szerint alperes az A. alatti felszámításban felsorolt 2233 frt jelzálogos követelést és annak lejárt 210 frt 83 kr kamatait felperesnek 2032 frtért eladta, feltételül megállapittatott, hogy alperesnek a kialkudott árt felperes csak akkor fogja kifizetni, ha már ez eladott követelések valóságát az illető adósok felperes előtt is beismerik és akkor fogja alperes az engedményező okiratot a követelés alapjául szolgáló követelésekkel együtt felperesnek átadni. De erre nézve bizonyos határnap megállapítása a periratokból kivehető nem volt. Felperes önmaga beismerte, hogy a vételárból bizonyos összeget kifizetni nem is akart, miután időközben alperes ellen az engedményezett követelésekre tetemes összeg erejéig alzálogjog kebeleztetett be, és azon összeget csak az alzálogjog kitörlése esetére ajánlotta kifizetni, Azonban felhívott tanujának kihallgatásával sem bizonyította, sem az ajánlott főeskü letételével bizonyítani nem ajánlotta azt, hogy mennyi volt az alzálogjoggal bekebelezett követelés; mennyit akart alperes részére kifizetni, sőt a tanú vallása szerint alperes többször panaszkodott is, hogy felperes a kialkudott vételárt nem fizeti meg. Ezek szerint bizonyosan meg nem határozható, hogy a maga részéről felperes a szerződést betartotta, holott, ki ellenfelét a szerződés megszegéséből származó kárának megtérítésére kívánja szoríttatni, szükségszerűen megkívántatik, hogy a szerződést önmaga betartsa; azért felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla pedig 1877. évi szeptember 22-én 50571. sz. a. következő ítéletet hozott: Miután felperes a 2230 frt jelzálogilag biztosított alperesi tőkekövetelésnek, s annak lejárt 210 frt 88 kr kamatjának megvétele iránt alperessel kötött eredeti szerződésből az emiitett követeléseknek alzálogjogokkal történt időközi terheltetése miatt maga is elállott, ós alperesnek abbeli visszalépését már az által is elfogadta, hogy a jelen perrel nem a szerződós betöltését, hanem azon kilátásban volt hasznának megtérítését követeli ; mely a szerződés betöltésének esetére reá háromolhatott volna, azt pedig ezen saját ténye folytán jogosan nem igényelheti; továbbá miután más részről alperes a perben előadottak szerint is a kérdésben lévő haszonért felperes irányában szavatosságot nem vállalt, s azért törvény szerint nem tartozik:
