Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XXI. folyam (Budapest, 1879)

42 szonkeresetileg követelt 181 frt 50 kr levonása után 2334 frt 77 kr, s ennek kamataiban elmarasztaltatott, helybenhagyandó volt, mert alperes beismeri, hogy az átvett árpa ára fejében a 2000 frt foglaló beszámítása után is 2741 frt 27 krral felperesnek adósa maradt. Ez összegből azonban alperes viszonkeresetének helyt adva, levonandó volt: 1- ször. Az elsöbiróság által megítélt 181 frt 50 kr, mert felperes az alperes által a polgári törv. rendtartás 230. § a szerint a viszonválaszban is kináltatott az iránti főesküre nézve, hogy a hozzáküldött zsákok közül 363 db. nem maradt nála, a kereskedelmi ügyekben követendő peres eljárást szabályozó rendelet 18. §-a szerint kérelmeztetett, végiratot nem adott, a zsákok értékére nézve pedig kifogást nem is tett. 2- szor. Levonandó volt az elsöbiróság ítéletének e részbeni megváltoztatásával az alperes által váró pénz czímén viszonkeresetíleg követelt 225 frt. Mert: beismert tény, hogy alperes ezen összeget azért tartózta fizetni, mert felperes a gabonával megterhelt hajónak elindítását letiltá, a biztosítási végrehajtás azonban minden következményeivel égyütt megsemmisittetvón, a megsemmisített eljárás által alperesnek okozott költségeket felperes megtéríteni tartozik. Foglaló kótszeregének megfizetése iránti viszonkeresetnek helyt adni nem lehetett, mert a szerződés mindkét fél részéről nagyobb részben teljesíttetett, s ugy felperest a további szállításban, mint alperest az átvett árpa árának kifizetésében mulasztás terheli. A kamat az árpa átvétele napjától volt megitólendő, mert az A. alatti szerződés szerint a fizetésnek a szállításra kiszabott 8 —10 napon belől lett átvételkor kellett történni. Mindkét fél felebbezóse folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1878. évi jun. hó 11-én 397. sz. a. következő végzést hozott: Tekintve, hogy a foglaló kétszeregének megítélése kártérítési czímen alapszik, mely czímen alperes vagy az adott foglaló kétszeregében, vagy pedig az árkülönbözetből eredő 1265 frt kártérítési összegben, felperest viszonkeresetileg elmarasztaltatni kérte ; tekintve továbbá, hogy amennyiben alperes az e czímre alapított kártórité3Í követelésével elutasittatott, az elsőbirósági Ítéletet felebbezte, és hogy azon körülmény, hogy alperes felebbezésében felperest csakis a foglaló kétszeregében elmarasztaltatni kérte, miután az árkülönbözetből eredő kár a foglaló kétszeregében benfoglaltnak tekintendő, útjában nem állhat annak, miszerint a foglaló helyett a perben kö-