Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

8 ingatlanok 1876. aug. 10-én, tehát az 1876. XV. t. cz. 67. §-ának azon év aug. 1-én bekövetkezett életbelépte után árvereztetvén el, 3 évi adó sorozandó az előnyös tételek közé ; mert végre a kimutatott 559 frt 44 kr adóhátralék közt 10 frt 91 kr személyes kereseti és 10 frt 50 kr jövedelmi pótadó is benfoglaltatván, ezen két tétel, mint nem az ingatlanokat terhelő a p. t. rendt. 446. §-a értelmében előnyös tételt nem képez. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla fentebbi ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 8. A csőd megszűnte után történt átruházás érvényes, habár az átruházás napján a esödmegszüntetési határozat jogerejüvé ínég nem vált is. (1877. decz. 9. 898. sz. alatt.) W. Hermina és Friderika felpereseknek R. Miksa alperes ellen 61 frt 87 kr és jár. iránt folyamatba tett kereskedelmi perében az elsőbiróság alperest a felperes által leteendő póteskütől feltételezetten 37 frt 82 kr tőke, ennek 1877. május 16-tól járó 6% kamatai s a perköltség megfizetésében elmarasztalta, s kötelezte egyúttal a 24 frt 5 krról nyugtázott számlát adni át felperesnek; következő indokoknál fogva: annak előre bocsátása után, hogy alperes nem bizonyitotta, miszerint a C alatti végzés, mely szerint a csőd felperesek jogelődje ellenében még f. évi april 20. megszűntnek mondatott ki, jogerőre nem emelkedett, s ekként a követelésnek máj. 4-én történt átruházásra nézve felperesek jogelődje jogosultnak tekintetvén, a felperesség megállapítandó volt: azért kellett fenti módon határozni, mert a kereset arra lévén alapítva, hogy alperes kötelezte magát szóbelileg az A. alatti könyvkivonatban kitüntetett 161 frt 87 kr húsz és néhány frt levonásával máj. 15. megfizetni, azonban csak 100 frtot fizetett, alperesnek a könyvkivonat, illetve a könyvek iránt emelt kifogásai, úgy egyéb mellékkörülményekből merített ellenvetései figyelembe vehetők nem voltak, és tagadása ellenében azon egyedül döntő ténykörülményre nézve, hogy magát fent előadott módon kötelezte Sch. Lipót tanú határozott vallomása mellé a jelen volt W. és B. jogelőd czég egyik tagjának személyében a póteskü felperesnek a p. t. rendt. 236. §-a alapján megítélendő volt; és miután felperes beismerte, hogy azon viszonkövetelés összege, melynek leszámítása alperesnek a kérdéses alkalommal megengedtetett 24 frt 5 krt, s keresete összegét ennek levonásával le is szállított 37 frt 82 kr