Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

19 kár-összeget és 14 frt perköltséget 8 napi végrehajtás terhe alatt megfizetni. Tartozik tehát felperes a részére itélt fő- és póteskü határnapjáért folyamodni, és ezt a kitűzendő időben letenni, mert ellen esetben alperesek a keresetbe vett 100 frt megfizetése alól felmentetnek, s felperes 10 frt perköltségnek 8 nap végrehajtás terhe alatti megfizetésében marasztaltatik. Indokok: Mivel a hit alatt kihallgatott tanú L. Pinkesz eskü alatt vallotta, hogy jóllehet ő alperesek házában bent nem volt, de mint házuk szomszédságában lakó többször látott férfiakat, nőket és gyermekeket, kik alperesek házából üvegekben, korsókban bort hordtak ki, különösen látta, hogy a legközelebb július elején volt vásár alkalmával kocsik és taligák alperesek háza előtt megállottak, és azokról az emberek alperesek házába bementek. K. Ferencz borbiztos pedig hit alatt bizonyította, hogy többször látott alperesek előtt kocsikat és taligákat megállani, a kocsikon ós taligákon levők részére (alperesek) azután alperesek házából bort hoztak ki; kik azt megitták, valamint azt is látta ezen tanú, hogy alperesek udvarában bort ittak és tőlök asszonyok és gyermekek bort vittek itcze és meszely számra; harmadik tanú F. János, eskü alatt határozottan vallotta, hogy ő is látta, miszerint alperesek háza előtt vásár alkalmával több taligások megállottak, mely tanúvallomások a tilos korcsmaszerü bormérés tényálladékának megállapithatására nézve fél bizonyítékot képezvén, felperesnek a póteskü volt megítélendő. A kárösszeg megállapítására nézve: Miután ennek igazolására alperes tagadása ellenére, más bizonyíték fel nem hozatott, felperesnek a fő, illetve a becsű eskü a ptrs 237. §-a értelmében volt megítélendő melynek letétele esetén alperesek a kereseti kár-összegben és mint pervesztes felek a ptrs 251. §-a szerint perköltségben is marasztalandók voltak. Ezen ítélet ellen alperesek részéről felebbezós adatott be. A m. kir. ítélőtábla az iratokat azon okból, mert ezen per anélkül lett folyamatba téve, hogy az előirt közigazgatási eljárás, előzőleg megejtetett s ennek eredménye, a kereset alapjául kitüntetett volna, hivatalból észlelt semmis, eset folytán a m. kir. semmitőszékhez áttette. A m. kir. Curia mint semmitőszék a fenebbi számú és keltű elsőbirósági ítéletet, az előző eljárással együtt, a ptrs 297. §. 2. pontja alapján a 304. §. alkalmazása mellett hivatalból megsemmisítette és felperest keresetével a közigazgatási útra utasította, mert az italmérési jog gyakorlata körül illetőleg a tilos bor2*