Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

120 Miután pedig a prdts hivatkozott szakasza felpereseket az imént emiitett kérelem érvényesítése iránti joggal felruházza, felperesek a szóban levő kérelem előterjesztése által, az R. alatti okirat eredetijének felmutatása tekintetébeni perrendszerü kötelességöknek megfeleltek. A szóban forgó okirat eredetijének hivatalbóli beszerzése pedig szükségtelenné vált azáltal, hogy alperes, ki a f. évi február 22-ón megtartott okirat közlési határnapon az R. alatt csatolt okiratot koholtnak és nem létezőnek jelentette volt ki, az ezen határnap után beadott viszonválaszban ezen okmány valódiságát, valamint azt, hogy ezen okirat eredetije az ő birtokában van, nyíltan beismerte ; továbbá, mert felperesek ezen okmánynak Bpest főváros hatósága által kiállított hiteles másolatát a vógirathoz 3. T. alatt becsatoltak, ós mert alperes az ellenvégiratban önmaga szükségtelennek jelentette ki a szóban levő okmány eredetijének beszerzését. A 3 R. illetve 3 T. a. csatolt okmány ellen azon további kifogást tette alperes, hogy az azon oknál fogva sem vehető figyelembe, mert ezen rendeletet a m. kir. belügyministerium az ujitott perhez 11. sz. alatt csatolt későbbi rendeletével lényegileg visszavonta. Azonban ezen kifogás nem felel meg a, valóságnak, mert az imént hivatkozott rendelet a 3. R. illetve a 3. T. alatti rendeletet egész terjedelmében fentartotta és megerősitette ; miért is a szóban levő kifogást mellőzni kellett. Hogy az 1870. óv véjreig a magyar éjszaki, illetve a m. kir. államvasuton néh. B. Sámuel részére Bpestre és Kőbányára érkezett kőszén után, mázsánként csak egy krajczárnyi kövezet szedetett volna be alperes által, azt alperes nemcsak hogy nem állította, sőt ellenkezőleg nem tagadta alperes, hogy ezen kőszén után mázsánként két kövezetvám szedetett be. Ellenben tagadta alperes, hogy ő néhai B. S. Sámueltől, az emiitett pályán érkezett kőszén után a 2. F. alatti mellékletben a kitüntetett 9322 frt 28 krral többet szedett volna be kövezetvámként. Az e. b. törvszék ítélete indokolását következőleg fejeztébe: A mi a felperes által keresetileg vitatott 72671 frt 22 krnyi néh. B.-től beszedett városi kőszén kövezetvám utáni összegből alperes által valónak be nem ismert 63343 frt 94 krt illeti, ebből 54594 frt 66 krra nézve felperesek a 2 Q. egész 3 P. alatti számlák által beigazolták, hogy ezen összeg alperes részére néh. B. S. Sámueltől, a neki az 1870. évi február hóban és azután folytatólag 1870. év végéig a m. kir. államvasuton Pestre és Kőbányára