Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)
11 részben még bíróilag meg nem állapított díj és költség összefoglalva, ekkép két külön ügybiróság elé tartozó követelés iránt kéretik marasztalás, az elsőbiróság az által, hogy a keresetet hivatalból visszaadta, megsemmitésre okot nem szolgáltatott. 9. Tekintve, hogy a számadási perben hozott ítélet rendelkező részében foglalt megállapítás alapját képező bevételi s kiadási tételek, mely s mily részben történt elfogadásának vagy mellőzésének egyenkénti elősorolása azon megállapítás közelebbi indokolását képezi, és ekként az ítélet indokaiban helyt foghat, a rendelkező rész azon okból, miszerint abban csak a végmegállapitás eredményét képező összeg tétetett ki, a felek kötelezettségeinek megállapítása tekintetében határozatlannak, s ekként a ptrdt. 249. és 256. §. követelményei ellen szerkesztettnek vagy felülvizsgálatlannak nem vehető : azon körülmény, hogy a bíróság számadási perekben hozott ítélete rendelkező részében a bíróilag megállapított vagy törlött bevételi és kiadási tételeket ki nem tünteti, hanem azokat csak ítélete indokolásában sorolja fel, hivatalból figyelembe vehető semmiséget nem képez. — (Teljes ülési megállapodás.) (1878. évi június hó 13 -án 10055. sz. a. hozott határozat.) J. J. Józsefnek, W. Fülöp elleni számadási perében, a m. kir. itélő tábla — tekintve, hogy az elsőbiróság ítéletének rendelkező részében a feltétlenül megállapított bevételek és kiadások tételenkint ki nem tüntettek, hanem azokat csak indokolásból lehet kivenni, e szerint pedig az első bíróság számítása szerinti 44-ik tétel alatti 24 frt egy részről a felhívó fél ellenében és számadó javára feltétlenül megállapittatott, — ugy azon tétel, és összegre azonban a későbbi indokolás szerint kimondatik, hogy az a számadó javára meg nem állapittatik, tekintve továbbá, hogy az 18 66. május 18-án megkezdett tárgyalási jegyzőkönyv 11-ik és 53-ik lapjain felperes oly ténykörülményekre nézve kívánja az eskü általi bizonyítást alkalmazni, melyekről mindkét félnek tudomása van, s melyekre nézve egyéb bizonyíték fel nem hozatik, s ekként kétségtelen, hogy ezen eskü főeskünek tekintendő, az eljárt kir. törvényszók azonban az átmeneti intézkedések tárgyában 1869. évi márczius 30-án kiadott m. kir. ígazságügyminiszteri rendelet IV. czikke által megszabott eljárást mellőzte, — hivatalból észlelt semmiségi eset folytán az iratokat a m. kir semmitőszékhez felterjesztette. A m. kir. Curia mint semmitőszók a jelen esetben a ptrs 304. §-át alkalmazhatónak nem találta: Mert az elsőbirósági itólet rendelkező részében ugy a számadás bevételi mint kiadási feltétlenül megállapított tótelei határozott