Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

91 alperes, az A. ós B. alatti okmányok kötelezettsége értelmében, B. Vilibald és Virgilt az elvont hasznok iránt kielégíteni, mert ha való is, hogy a tőke az alperest megilleti, az is való, hogy a tőkének jövedelmei, melyek 1874. év végéig mások használatára engedtettek át ettől a jogosultak nem foszthatók meg; ennek alapján tehát az elvont haszon az örökváltsági dij után járó 6% kamattal pótoltatván, a jelen keresetnek követelése megállapítandó, és az elvont haszon ezen évekre felszámítandó volt azért, mert kétséget sem szenved, hogy az örökváltsági dij megállapításánál alapjául vétessenek az időszerint bíróilag felbecsült szolgálmányok, minek ellenében a felperesileg keresetben egyoldalulag eszközölt felszámítás figyelembe nem vétethetett. Ezen tehát megállapított, illetve módosított, s együttesen az elvont évek után összeszámított 73,791 frt 76 kr tőke összeg után a törvényes 6%-nyi kamat, csak a kereset megindítása napjától Ítéltetett meg, mert a kamat kikötve nem lévén, alperes nem szolgáltatott akadályt, hogy a kereset meg ne indittassók, a felperes kereseti joga, az érintett követelésének módosításával, a csődtörvény s nevezetesen annak 117. §-sa világos rendelete értelmében állapíttatott meg, mert a csődhitelezők képviselve jelen kereset által nemcsak összes bukottak vagyonait, hanem bármi jogaikat, és azon pereket is, melyek bukottakat szenvedőleg illették, vagy illetik, bármikor, ós még a csőd lefolyta után is elsajátíthatják, magukóvá tehetik. A mi végre B. St. Leopoldine és St. Vazul végrehajtási ügyét illeti, ezen jogkérdés érintetlenül hagyatott, mert a most érintettek jelen perben nem állván a netán fenálló jogaik felett határozni nem lehetett. De ezen körülmény a jelen ítélet hozatalánál szabályul sem szolgálhatott, miután az érintetlenül hagyott végrehajtás nem terjeszkedhetik a perben levő s jelen ítélet által kimondott jogoknak megsértésére. E szerint a felperes és alperes egyenlően részint pernyertes, és vesztesek levén, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő volt, felperesi ügyvéd dija munkájához mérten a prts. 252. §. értelmében állapitatott meg, alperes védőjének mind rendes fizetéssel ellátott ügyvédjének munkadijai nem járván, azért szóba sem hozattak. A kir. tábla a felebbezett e. bír. Ítéletet részben megváltoztatván, kötelezte alperest a jánosföldi 122,794 frt 46 kr váltságÖ8szegi tőke évi 7367 frt 16 kr kamatait 1867—1874. évig terjedőleg 8 évre 5894 frt 33 krban az öregfalvi 18471 frt 60 kr után 1869 — 1874. 6 évi 6649 frt 63 krban az újvári 23001 frt 58 kr 1380 frt kamatait 1868 — 1874. évre: 9660 frt 63 krban, az ó-telki 31132 frt után 1867 frt 92 kr kamatait 1864 —1874-re 11207