Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

77 beismerni kénytelen, alperes végrehajtás utján és biróilag helyeztetett mindazon fekvöségek birtokába, melyeknek felperes 1871. évi haszonvételét megtéríttetni kéri, behelyeztetett pedig azért, mert alperes két egybehangzó ítéletnél fogva egyedüli örökösnek ismertetett fel, néhai édesanyja hagyatékára nézve, melyből azonban később felperesnek a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék által osztályrész ítéltetvén, az néki valósággal ki is adatott. Alperes tehát jogosan és biróilag helyeztetvén be ezen néki megítélt birtokba, s ennek kétségkívül jóhiszemű birtokosa volt, kit az általa birt és mívelt földek haszonvétele egyedül illet, minélfogva felperes keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélőtábla azonban 1877. deczember 10-kén 46397. sz. a. hozott ítéletével az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta, s alperest elvont haszon fejében 71 frt 87 Va kr. megfizetésére kötelezte következő indokoknál fogva: tekintve, hogy az örököst az örökség megnyílta napjától annak haszonvételei is megilletik, s igy felperesnek a néki megítélt örökségi rósz elvont hasznának visszakövetelésére joga van ; tekintve továbbá, hogy a hagyatéki ingatlanokat 1871. évben alperes használta, annak ez évre a szakértők véleménye szerint 197 frt 57 krt tevő haszonvétele, az 1 — 7. tétel alatti földek kivételével, a többi földeknél felvett haszon Vs részének a szakértők véleménye alapján tőrtónt levonása után fennmaradó 143 frt 75 krból felperesre eső fele értéke vagyis 71 frt 87V2 kr. megfizetésére kötelezendő volt. A m kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: A budapesti kir. ítélőtábla fentebbi Ítélete részben megváltoztatik, s alperes a megítélt 71 frt 87x/2 kr. összegen felül tartozik még 101 frt 82V2 krt, s igy összesen 173 frt 70 krt tőkében és ezután 1872. május 8-tól számítandó 6°/o kamatot felperesnek megfizetni; következő indokoknál fogva : A jóhiszemű birtoklásra alapított kifogása alperesnek a másodbiróság által helyesen hagyatott figyelmen kivül, mert a két egybehangzó ítélet alapján joga volt ugyan alperesnek birói végrehajtás utján magát a birtokba bevezettetni, azonban minthogy a további felebbvitel ily esetben a törvény által kizárva nincs, elkészülve kellett lennie arra, hogy az alsóbirósági ítéletek megváltoztatása esetére ellenfele mindazt, mit tartozatlanul átadott, a haszonvétellel együtt visszakövetelendi. Ekként szükségképen ki van zárva az, hogy valaki ily módon még a per függőben léte alatt jóhiszemű bír-