Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XX. folyam (Budapest, 1878)

52 jára B a tényleges, viselt koczkázat értékére, valamint az administrativ szükséges kiadásokra, miszerint ez alapbél a befizetett dijak egész összegét visszafizethesse, ez igen természetes. De mig egyrészről a biztosító nemcsak a díjtartalék erejéig, hanem egész vagyonával felelős a fizetésért; és különben az, hogy valaki igy vagy ugy nem tehet eleget vagyonával kötelezettségének, a marasztalásra nézve nem lehet szabályozó : addig másrészt az is tekintetbe veendő, hogy a biztosított (kinek a biztosító jelen esetben még kártérítéssel is tartozik, csak a befizetett dijak birtokában lehet azon helyzetben, hogy a már megkezdett biztosítást más biztositóval károsodás nélkül tovább folytathassa; mert a haladó évek s ezekkel fokozottabb koczkázat folytán, mindinkább súlyosabbakká válnak reá a biztosítás feltételei; tekintetbe veendő továbbá még az is, hogy egészen hason jogkövetkezmény éri viszont a biztosítottat, ha a szerződés érvénytelenítését ő okozza, p. o. a díjfizetés elmulasztásnál összes befizetett dijait elveszti, ezek a biztosító vagyonába olvadnak s ilyenkor a biztosított szintén nem követelheti, hogy neki valamely rész visszaadattassék. A kereshetőség s követelés valódisága, mennyisége e kifogások, szemben a valódiaknak beismert A. 8 — J. okmányokkal figyelembe vehetők nem voltak. A kir. tábla 1878. febr. 5. — 265. sz. a. az első bír. ítéletet a szerződés érvénytelenítésére s 268 frt s 86 kr. megítélésére nézve hagyta oly módosítással, mikép abba felperes által alperestől a bizt. kötvény zálogbaadásával felvett kölcsön beszámítható ; egyebekben felperest keresetével elutasította. Indokok: Felperes a bizt. szerződést érvénytelennek kimondatni kéri, mert alperes felszámolását elhatározván, egyúttal vagyonát a «Tiszára» átruházta, s ez által biztosítási ügyletekre képtelenné vált. A mi a felszámolás elhatározását illeti, miután az a feloszlással egyértelműnek nem vehető, s alperes azáltal jogilag létezni meg nem szűnt, magában nem szolgálhat indokul a felperes egyoldalú kérelmére az érvénytelenítésre. Ellenben a «Tiszával» kötött bizt. szerződésből világosan kitűnvén, hogy alperes összes díjtartalékát, mely a biztositottak követelései kielégítésére szolgálna, a «Tiszára» átruházta: ezen lényeges változás folytán, akár tekintessék azon szerződés viszonbiztositásnak, akár egyesülésnek — felperest, az első bír. indokaiból, nem lehet arra kötelezni, hogy a bizt. szerződést tovább is fen tartsa.