Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

44 kedő 226. és 228. §§. között mint az azokban foglalt intézkedések lánczolatos kiegészítése tekinthető. Az 1877. évi XX. t. cz. a hagyatéki ügy birói intézkedésére vonatkozó szakaszaiban, mindenütt hagyatéki biróságot említ, s hogy ez alatt nemcsak jbiróság értendő, azt tanúsítja a 254. és 255. §§. tartalma, melyek elsejében a vitássá nem vált ingatlan hagyaték átadásáról intézkedő, — tehát esetleg jbiróság — neveztetik hagyatéki bíróságnak, a másikban pedig a peressé vált ügyben intézkedő, — tehát kétségtelenül a tszék neveztetik hagyatéki bíróságnak. Ha tehát csak a törvény szavai s nem szelleme vétetnék tekintetbe, s a hagyatéki bíróság nevezése alatt csakis jbiróság értetnék, — akkor a jbiróságot kellene az örökösödési perek illetékes bíróságának is tartani, mi az 1877. évi XX. t. cz. alapján sem vélelmezhető ; mihez figyelembe veendő volt még az is, hogy az 1877. XX. t. cz. életbeléptetésére vonatkozó miniszteri rendelet, a birói eljárást szóval sem érinti, — nem is érinthetvén azon okból mivel a törvény végrehajtására egyedül a belügyminiszter bízatott meg. Hogy az 1877. évi XX. t. cz. a birói eljárás lényeges változtatását nem is czélozhatja, a 219. §. is tanúsítja, melyben e törvény rendelkezése, különösen csak a községi elöljáróság és a gyámhatóságra vonatkozónak látszik. Ezen a szatmár-nómeti kir. törvszék és a szatmár-németi kir. jbiróság között fölmerült illetőségi összeütközés tárgyában a kir. semmitőszék következőleg határozott : néhai B. Istvánná szül. L. Mária utáni örökösödési ügyben állítólag felmerült illetőségi összeütközés eldöntése végett fölterjesztett iratok azon értesítés mellett küldetnek vissza, miszerint ezen esetben eldöntést igénylő illetőségi összeütközés esete nem forog fenn ; mert téves ugyan a szatm.-nómeti kir. tszéknek azon fölfogása, mintha az 1877. XX. t. cz. életbeléptetése folytán hagyatéki bírósági jogkörrel tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyók sz. kir. vagy rendezett tanácscsal bíró városokban tartották utolsó lakásukat, 'egyedül a kir. jbiróságok lennének fölruházva; az 1877. XX. t. cz. rendeletéből ezt egyátalában nem lehet következtetni s azokat nem lehet tovább kiterjeszteni, mint a mi a törvény vonatkozó §§-aiban világosan bennfoglaltatik. A törvény az örökösödési eljárást, a mint ezt a 243. §-ban világosan kifejezte, csak azon esetekre szabályozta s ebből folyólag a ptrs. ide vonatkozó rendeleteit csak azon esetekben változtatta meg, a midőn az örökösödésre hivattottak vagy azok egy része atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt áll; ezen esetekben az eljárásra a gyámhatóság illetékes, minden más esetben, és