Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

90 megkínálta ; tekintve azonban, hogy az csak az áruk egyrészére vonatkozik, s egyébként is abból az ügylet positiv létrejöttét jogilag megállapítani lehetetlen: az figyelembe nem jöhet, még ha azon állítás (a visszavásárlás ajánlata) felperesileg bizonyittatnék is. — Továbbá hivatkozik EL tanura, mintha ez előtt alperes a vételt beismerte volna. — Ennek kihallgatása azonban mellőzendő; mert ha azt bizonyítaná is, csak fél próba nyeretnék, mely felp. semmi más bizonyítékával ki nem egészíthető; — és mert a perenkivüli beismeréshez a perr. 160. §. szerint megkívánt kellékek mellett is — jelen per körülményei között teljes — a feltótlen kötelezésre elégséges bizonyítás elő nem állíttathatnék. — Nem maradt tehát más hátra, mint a megkínált s alperes által elfogadott főeskü általi bizonyítás. S minthogy alp. a felszámitási tételek mind jogczímót mind mennyiségét is tagadta, ha alp. a főesküt le nem tenné, azokra nézve felperesnek póteskü volt odaítélendő. A kir. tábla 1877. óv július 10. 3527. szám alatt az első ítéletet oly módosítással hagyta helyben, hogy alp. a főesküt arra tartozik letenni: hogy a 250 hordó kőolaj visszavásárlásával felperest többször is meg nem kínálta, s hogy az 1. a. táviratban részletezett kőolaj-árukat az ott kitett árakban Bremerhavenbei megérkezésük időpontjában leendő átvétel feltótele mellett L. H. ügynök utján felperes czégtől meg nem vásárolta. Mert ha a visszavásárlássali megkinálás ténye igazoltatnék felperes által, az abból vont okszerű következtetés által (perr. 155. §.) a vásárlás ténye is bizonyítottnak tekintendő. — Minthogy továbbá felperes csakis ezen visszavásárlási ajánlat, — nem pedig az eredeti vásárlás iránt kínálta a főesküt; az elsőbirósági ítélet módosításával, a főesküt akként kellett megítélni, a mint azt felp. kinálta, s alperes elfogadta. — Egyebekben indokaiból helybenhagyandó volt. A legfőbb ítélőszék következő végzést hozott : Tekintve, hogy ezen perben két különálló jogügylet, t. i. az 1876. decz. 10. 250 hordó kőolaj s decz. 13-kán 500 hordó iránt állítólag kötött vétel forog fenn; tekintve, hogy azért és mert a felhozott bizonyítékok is ezen két ügyletre nézve különbözők, — az elhatározásnál arra az esetre is intézkedni kell, ha csak az egyik ügylet lesz bizonyítva ; erre pedig szükséges, hogy megállapítható legyen: mennyi esnék a kereseti 23832 márka s 59 f. főösszegből a decz. 10-ki s mennyi a decz. 13-ki vételre; tekintve, hogy habár gyanítani lehet, mikép a V. a. alkuszi bizonyitványnyal összefüggőleg az R. a. könyvkivonat 4-ik tótele —