Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIX. folyam (Budapest, 1878)

átí réseket a kereseti tőke és járulékainak megfizetésében elmarasztalta. — A budapesti kir. Ítélőtábla 1877. február 28-án 5556. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, és azon esetre, ha másodrendű alperes leteszi a pótesküt arra, hogy a kereseti kötvény felperesnek csak azon kijelentése folytán lett kiállítva, hogy alperesek az akkor felmutatott 100 frtos kötvényen kívül nála más kötvénye nincs, és hogy alperes néki többel nem is tartozik: felperest keresetével elutasította ; következő indokoknál fogva : Másodrendű alperes maga védelmére azt hozta fel, hogy ö a kereset alapját képező kötvényre értéket nem kapott, és hogy ez csak tévesztés folytán lett kiállítva, előadta ugyanis, hogy ő 1867. évben 100 frttal lett adóssá felperes elhunyt férjének néhai Gr. Mózesnek, miután pedig a fizetési határidő lejárt, 1870. évi február 22-én öszszeszámoskodtak, és másodrendű alperes a kamatok beszámitásával 156 írtról szóló adóslevelet állított ki, mely alkalommal néhai G-. Mózes a 100 frtos adóslevelet ki nem adta, ennek holta után a jelenlegi felperes felszólította alperest, hogy azon összegről, melylyel tartozik, uj adóslevelet állítson ki; másodrendű alperes irni, olvasni nem tudván, azon hitben, hogy a 156 frtos adóslevélről van szó, ujabban kiállította elsőrendű alperesnek a kereset alapjául szolgáló okmányt. Tekintve, hogy felperes maga is beismerte, hogy a kereseti kötvény egy régibb keletű 100 frtos adóslevél folytán lett kiállítva, és minthogy K. Gyula és M. László tanuk azt bizonyították, hogy 1870. vagy 1871. évben felperesnek férje néhai G. Mózes alperessel számoskodván, akkor alperes egy 150 vagy 156 frtról szóló kötvényt állított ki, a régi 100 frtos kötvényét pedig visszakérte, G. Mózes azonban kijelentette, hogy azon adóslevél nála nincsen, hanem jöjjön hozzá alperes, akkor azt néki ki fogja szolgáltatni. Ifj. E. János előttemező tanú vallomásából pedig az derül ki, hogy a kereseti kötvény felperesnek csak azon kijelentése folytán lett kiállítva, hogy alperesnek az akkor felmutatott 100 frtos kötvényén kivül, nála más kötvénye nincs, ós hogy alperes néki többel nem is tartozik; továbbá, hogy alperesnek a másik kötvénye csak a kereseti kötvény kiállítása után lett felperes által feltalálva, és hogy alperes ekkor is a 100 frtos kötvényt magáénak elfogadni nem akarta: minthogy felperes azt, hogy azon régi kötvény, mely helyett a 156 frtos kötvény kiállítva lett, alperesnek már előbb visszaadatott, maga sem állította, azt pedig, hogy a 156 frtos kötvényt is külön beperelte, a becsatolt periratok is tanúsítják, és mivel ifjú E. János tanúnak vallomása az alperes által felhozott tévesztést fólpróbaere-