Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

67 tehát idézett miniszteri rendelet 100. §-a értelmében az itélet az eljáró bíróságnak a végett lenne visszaküldendő, hogy ezen enyhítő körülmény tekintetbe vételével hozzon ujabb Ítéletet. A m. kir. Curia mint semmitőszók azt elvetette; mert azon panaszpont, mintha vádlónak két ízben írásbeli bizonylatok felolvasása engedtetett volna meg, a tárgyalási jegyzőkönyvben megczáfolását találván, az esküdtszéki eljárás az 1871. május 14-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 66. §. rendelkezésébe nem ütközik: mert a hivatolt rendelet 82. §-a szerint a vétség kórdósében az esküdtszék határoz s határozatának kihirdetése után a 87. §. szerint a vádló a törvény mikénti alkalmazása iránti kivánatának előadására ugyan van jogositva, de az, hogy alakjában a törvény alkalmazásba vétessék, a vádló kivánatától függővé nem tétethetik, s miután a 83. § értelmében a bíróság által is hibátlannak elismert esküdtszéki határozat kihirdetése után a 88. §. szerint a vétkesség bizonyossága s a tettnek vádlott által lett elkövetése vita tárgyát többé nem képezheti, — a biróság a 89. §. szerint a törvény alkalmazására s az esküdtszékileg kijelentett s a biróság által is konstatált vétségre szabandó büntetés iránti Ítélethozatalra hivatva van, azon jelen esetben fennforgó körülmény tehát, hogy vádló az esküdtszéki határozat kihirdetése után egyedül a költségek megítélését kérte s a büntetés alkalmazását nem kívánta, csak a büntetés minőségének s mérvének megállapítására lehet befolyással, de azért a biróság a büntetés alkalmazására nézve a vádló kérelme által nem korlátoltathatik, annak jelen esetben lett alkalmazása által az esküdtszóki szabályzat 97. §. rendelkezése alá vonható semmiségre okot annál kevésbbé szolgáltatott, minthogy a magán vádbeli sértés megtorlására kirendelt államközegek közbenjárása a sértett fél igénybevételétől van ugyan feltételezve, de igénybevételük után az általuk alkalmazandó törvények tekintetében többé nem a magán vádló, illetve sértett magánfél esetleg változó kivánata, hanem a törvény s törvényes rendeletek szolgálnak irányadóul; mert végre a sajtóbiróság a vádlott büntetését a megállapított sajtóvétségre vonatkozó törvény korlátai között szabta ki, a büntetés mérve pedig mint nem alaki, hanem a bírói lelkiismeretes meggyőződéstől függő kérdés e helyen s ez uton felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. 5*