Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

65 A sajtóbiróság azonban ennek daczára vádlott ellen következő Ítéletet hozott. K. J. 49 éves, sz.-udvarhelyi származású, nős, két gyermek atyja, ügyvéd és országgyűlési képviselő, sz.-udvarhelyi és bpesti lakos, a Kolozsvárit megjelenő »Kelet« czimü politikai napilap 1876. évi január 19-kén 14. számának »Belföld« rovatában (y. e.) jegy alatt megjelent czikkben U. G-.-nak 1877. évi 10. sz. a. beadott vádlevele szerint foglalt s a b.t. k. 491. §-ában irt, és ab.t.k. 493. §-a szerint bün tetendö sajtó utján elkövetett becsületbiztonság elleni vétségben, a 12 esküdt közül nyolcznak«igen»szavazata folytán vétkesnek mondatik ki, s ezért a b. t. k. 493. §. alapján a btk. 261. §. alkalmazásával és tekintettel a btk. 266. §-ára, hat heti fogságra Ítéltetik, mely fogságbüntetés a kolozsvári szegények pénzalapja javára fizetendő 200, azaz kétszáz frt pénzbírságra változtatik át, köteles tovább elmarasztalt a vádló által 129 frtra felszámított ós a törvszék által 109 frtra mérsékelt saját költségeit, valamint 7 frt eljárási költséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás tei'he mellett megfizetni. Indokok : vádlott az ítéletben jelzett vétségben vétkesnek volt kimondandó, mert a 12 esküdt elé megfejtés végett kiadott kérdések harmadikára t. i. megvannak-e az esküdtek hitük és lelkiismeretük szerint győződve, hogy az elkövetett becsületsértésben vádlott vétkes-e vagy nem? nyolczan »igen«-nel feleltek. Az ítéletben hivatkozott btkvi czikkelyek alapján, illetőleg alkalmazásával kiszabott büntetés kimérésénél tekintetbe vétetett 1-ör az, hogy vádlott hírlapi polémia által némileg provokálva irta az incriminalt czikket ; 2-or, hogy vádló maga nem kívánta, hogy vádlottra büntetés szabassék. Vádlott ezen ítélet kihirdetésekor semmiségi panaszt jelentvén be, azt május 11-én 2721. sz. a. következőleg indokolta: Az esküdtszéki tárgyalás folyamában az a körülmény merült fel és képez sajtóvétségi okot, hogy vádló két izben is írásbeli bizonyítványokat olvasott fel, a mi az 1871. május 14-kón 1498. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendelettel ellenkezik ; semmisógi okot képez továbbá az, hogy a kir. törvényszék ítéletében az esküdtszéki verdict folytán büntetést szabott, — ezt tenni joga nem volt, mivel vádló az esküdtek »vótkesre« szóló határozatának kihirdetése után kifejezetten kijelenté, hogy a megbüntetést nem kívánja; vádlónak ezen kérése tekintetbe volt veendő, mert az osztrák b. t. 530. §. értelmében, oly esetekben, hol valamely vétség miatt a Döntvénytár XVIII. 5