Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

177 Erzsébetnek közös birtokosként leendő bevezetésébe felperes nyíltan beleegyezett, felperes tagadása ellenében mivel sem igazolták; miután végre azon körülmény, hogy felperes a telekjkönyvet sajátkezüleg aláirta, még őt abbeli jogától, hogy a tévesen egyszersmind neje nevére történt bejegyzést ki ne igazithassa, meg nem fosztja, amennyiben a helyszíneléskor felvett jegyzőkönyvnek aláírása a helyszinelési szabályok szerint csak azért szükséges, hogy az A. lapon felsorolt ingatlanok fekvése, mennyisége, térmértéke helyes, de ugyanezen aláírás a tulajdon és jogczím helyességére nem vonatkozik ; ezen indokoknál fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, a kérelmezett kiigazításnak helyt adni kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a bpesti kir. tábla ítéletét megváltoztatta és az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben, következő indokoknál fogva: habár alperesek azon kifogása, hogy jelen kiigazítási kereset a hirdetményi határidő után s igy elkésve adatott be, figyelembe vehető nem volt, amennyiben harmadik személyek kivételével, kik jóhiszemüleg szereztek nyilvánkönyvi jogokat, a kiigazításnak helyszíneléskor bejegyzett tulajdonos vagy harmadik személynek nem tekinthető jogutódja ellen, a hirdetményi határidő után is helye van, habár továbbá felperes beigazolta, hogy a kiigazittatni kért ingatlanság öröklött vagyonát képezi, mindamellett keresetének helyt adni nem lehetett, mert felperes a per során tagadásba nem vette, hogy a gyomai 731. számú tjkönyvet, melyben elhalt neje T. Erzsébet tulajdonos társul van felvéve, sajátkezüleg aláirta, minélfogva saját cselekménye ellen csak akkor élhetne kifogással, s támaszthatna alaposan keresetet, ha keresetlevelének azon állítását, hogy a fentebbi módon történt bejegyzés tévedésen alapul — bebizonyította volna. Ez azonban felperesnek nem sikerült, mert az A. alatti bizonyítványt esküvel megerősítő tanúk vallomásaiból csak az tűnik ki, miszerint a kiigazítás tárgyát képező ingatlanságot felperes örökségképen szüleitől nyerte, s e szerint nem feleségével szerezte, ez azonban azt, hogy felperes akkor, midőn a neje nevére felvett telekjegyzőkönyvet aláirta, a telekkönyvi bejegyzés tartalma iránt tévedésben volt, nem igazolja, mert ez irányban kihallgatott egyedüli tanúja B. Albert azt vallja, mikép arra, hogy felperes a helyszíneléskor neje nevének is a házra történt bejegyzése alkalmával, miként nyilatkozott, nem emlékezik. Nem lévén tehát bizonyítva felperes keresetlevelének alapul szolgáló azon állítása, hogy a tkönyvi Döntvénytár XVIII. 1