Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)
173 A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő végzést hozott: A másodbirósági végzésnek azon részét, mely szerint a csődtől elkülönített ingatlanok vételárára vonatkozólag a csődperben ismételve ujabb vételárfelosztási tervek készíttettek, megszüntettetett, indokolásánál fogva helybenhagyatik; többire nézve pedig, miután a másodbiróság az elsőbiróság határozatát helybenhagyta, tekintve, hogy a polg. törvk. rendtartást életbeléptető 1869. évi márczius 30-án kelt miniszteri rendelet XIX. czikk 4. pontjánál fogva a fenntartott korábbi törvények és rendeletek azon intézkedései helyett, melyekben az osztrák polgári perrendtartásra hivatkozás, tehát jelen esetben az 1853. évi csődrendszaéály 144. §-ában jelzett polgári perrendtartás illető szabályai helyett az 1868. LIV. törvczikk határozatai alkalmazandók, ezek szerint pedig s jelesül ezen törvényczikk 295. §-a szerint, ha a másodbiróság az elsőbiróság végzését helybenhagyta, további felebbezésnek helye nincsen, a felebbezés azon részében, mely a másodbiróságnak az elsőbiróság végzését helybenhagyó részére vonatkozik, hivatalból visszautasittatik. 106. Az állítólag fennforgó vagyonhiány a esőd elrendelését, s ezzel kapcsolatban az 1874. évi Xim. törvczikkben előirt eljárás megindítását nem akadályozhatja. (1877. május 7-én 268. sz. a.) St. Jánosnak és T. Sándornak, özv. bár. TJ. Bálintné ellen csőd elrendelése iránt folyamatba tett ügyében az elsőbiróság kérelmezőket csődnyitás iránti kérelmükkel elutasította. A bpesti kir. ítélőtábla 1877. február 13-án 676. sz. a. hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s özv. bár. TJ. Bálintné, szül. S. Katalin ellen a csődöt elrendelte, s az ez irányban szükséges törvényszerű intézkedések megtételére a kir. törvényszéket utasította ; következő indokoknál fogva: panaszlott beismervén azt, hogy haláláig kiszolgáltatandó 2250 frtnyi évi életjáradékon kivül másnemű vagyonnal nem bir; beismervén továbbá azt is, hogy ezen az ő életében kötött, s igy halálával hitelezőinek kielégítésére már nem fordítható életjáradék tetemes összeg erejéig mások részére lefoglaltatott, ezen fizetési tehetetlenséget nyilván kitüntető beismerések alapján a csődöt ellene annyivalinkább el kellett rendelni, mert az állítólag fennforgó vagyonhiány a csőd elrendelését, és az ezzel kapcsolatosan az 1874. év XXII. törvczikkben előirt megindítását nem akadályozhatja, de
