Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

65 64 kr. keresetével elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén ; mert felperes a per során azt, hogy alperes E. utján 37 frt 64 kr. árut megrendelt s azt neki kisaolgáltatta, önmaga beismeri; ezzel szemben tett azon kifogása, hogy E. pénz felvételére jogosított meghatalmazottja felperesi czégnek nem lett volna — a ker. törv. 43. 45. 48. §§-ból kiindulva—figyelembe nem vétethetett, mert a telep helyén kivüli ügyletekkel megbízott meghatalmazottak az általuk kötött adásvételek után járó vételár felvételére jogosítottak; azt pedig, hogy a vétel jogérvényesen megkötve s teljesítve lett — felperes önmaga is beismeri; miből folyólag az alperes által 4. számlaként teljesített fizetés a fenti törvényes oknál fogva feltétlen elfogadandó levén, annak fizetésére alperes kötelezhető nem volt. Az 50 frt 36 kr. iránti követelés megállapítandó volt, mert alperes azon állítása, mintha a 3. sz. számlában elősorolt árukat is E. utján rendelte volna meg, az általa 3. sz. a bemutatott saját okmányával czáfoltátik; azon jogelvnél fogva pedig, mely szerint a fél az általa felmutatott okmányt egész terjedelmében elfogadni köteles, — tekintve, hogy a 3. sz. a. áruk annak tartalma szerint K. ügynök utján lettek megrendelve s igy azon árukért járó dijat alperes csak is felperesi czégnek közvetlenül, esetleg K. ügynökének, de semmi esetre sem E. kezéhez állott kötelességében kifizetni s igy azt mint be nem tudhatót felperes jogosan követelhetvén, annak megfizetésére alperest kötelezni kellett. A kir. tábla 1877. évi apr. 25-én 1962. sz. a. az első ítéletet helybenhagyta; következő indokokból: Az eljáró bíróság Ítélete indokaiból s még azért is helybenhagyandó volt: mert felperes azt, hogy a 4. sz. alattira vezetett nyugta E. Gyulától származik — tagadásba nem vette, a fizetés tehát igazoltnak tekintendő; és mert a számlákon olvasható azon kitétel, hogy a fizetés csak felperesnek vagy írásbeli megbízása folytán teljesíttessék, — csak átalános figyelmeztetést tartalmaz, mely nem lett külön alpereshez is intézve, és ez által alperes nem volt eltiltva attól, hogy a fizetést azon ügynök kezéhez teljesítse, kinél az árukat megrendelte. A legfőbb ítélőszék a kir. tábla Ítéletét felhozott s felhívott indokainál fogva helybenhagyta. Döntvénytér. XVIII. e