Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVIII. folyam (Budapest, 1878)

26 — a fentebbi házbirtokból megmaradandó, s szintén egy újonnan nyitandó másik telekjkönyvbe átviendő 743/4 • ölet tevő részre 643/a-val leendő megjelöléssel H. Francziska, Ilona, Gyula ós Béla kiskorúak rendeltetnek feltüntetni: mert a kihallgatott összes tanuknak egybehangzó s hit alatt tett vallomásaival teljesen igazolva van, miszerint a kérdéses, s jelenleg egy telekkönyvi jószágtestet képező házbirtok, a telekkönyvi helyszínelés előtt két egymástól elkülönített házbirtokot képezett, és hogy annak a B. alatt csatolt térképen 643/b-vel jelölt része, mint külön állott házbirtok a helyszínelés előtt felperes tulajdona volt, s azt P. György előbbi tulajdonostól ő szerezte meg. A tanuk által igazolt ezen körülmény bizonyítva van még a C, alatt csatolt, valódiságra nem kifogásolt osztályos egyességgel is, melyben elsőrendű alperes, mint az általa képviselt kiskorú gyermekeinek jogelődje maga is beismerte, hogy a kérdéses házbirtoknak a zug utczára néző, náddal fedett része — tehát a nem kifogásolt térképen 643/b-vel jelölt része — H. István egyik osztályos testvér tulajdonát képezi, s osztály tárgyául nem szolgálhat. Ezen bizonyitékok ellenében tehát nem vétethetett figyelembe elsőrendű alperes által 2. sz. alatt csatolt, s felperes által tartalmára nózve tagadott örökfel vallási jegyzőkönyvi kivonat, mert ezen felvallás különben is elsőrendű alperesnek mint özv. H. Istvánné édesanyjuk nem igazolt megbízottjának közbenjöttével eszközöltetett. Miért is az előadottak alapján nemcsak azon körülmény, hogy a 643/b-vel jelölt rész a helyszínelés előtt különálló házbirtokot képezett, — mely körülmény elsőrendű alperes által e perben sem tagadtatott meg — hanem azon körülmény is, hogy ezen külön álló házbirtok mindig felperes tulajdona volt, s azt ő szerezte meg, teljesen bebizonyitottnak veendő, s ennek folytán annak az egész most 643 r. sz. alatti házbirtokbóli lejegyzése, és arra nézve mint igazolt kizárólagos tulajdonára nézve, és pedig miután az egész házbirtoknak felperes H. Istvánt most határozatlan arányban illető része jelzálogi bekebelezésekkel most terhelve nincsen — tehermentesen felperesnek tulajdonosul kitüntetése, — a megmaradt részre pedig a B. alatt csatolt térképen 643/a alatti megjelöléssel az elsőrendű alperes által képviselt kiskorúaknak tulajdonosul kitüntetése volt az ezek illetőségére bekebelezve levő terhek fennhagyásával, illetőleg átvitelével megrendelendő. Nem találtatott szükségesnek 2. ós 3-ad rendű alpereseknek a lejegyzésbe beleegyezése sem, mert nevezett hitelezőknek betáblá-