Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)
12 képen Janku által hátrahagyott vagyonra nézve a törvényes örökösödés megállapíttatik és annak érvényesítése a hagyatéki eljárásra fenhagyatik. Indokok. Felperesek örökhagyó D. Jakab másként Jankuvali vérségi összeköttetésüket a válaszirathoz E. alatt mellékelt és valódiságára nézve kétségbe nem vont haláleset felvételrőli jegyzökönyvek kimutatván, habár a felperesek által keresetileg megtámadott és B. alatt másolatban felmutatott végrendelet, az annak nyilvánításánál jelen volt és hit alatt kihallgatott valamennyi tanú által örökhagyó D. Jakab másként Janku és neje D. Samfira által szóval kijelentett végakaratának lenni bizonyittatott is; mindamellett az elsöbiróság ítéletének megváltoztatása mellett, azt a kereseti kérelemhez képest D. Jakab másként Janku rendelkezésére vonatkozólag érvénytelennek kimondani kellett, mert most nevezett örökhagyó írásban végrendelkezvén, a megtámadott B. alatti végrendelet, ily minőségében a keltekor hatályban volt osztrák polgári törvkönyv 579—581. §§-ban előszabott külkellékeknek meg nem felel, minthogy végrendelkező sem irni sem olvasni nem tudván, ennek daczára a végrendelet a törvény szerint megkívántató legalább két tanú által sajátkezüleg nem lett aláírva, következőleg az osztrák polgári törvk. 601. §-a rendeleténél fogva érvénytelen lóvén, D. Jakab másként Janku hagyatéki vagyonára nézve a törvényes örökösödést elvileg kimondani, s minthogy D. Jakab illetőleg Janku, nejével együttesen végrendelkezett és ekként a hagyatéki vagyon állaga tisztába nem hozatott, annak érvényre juttatását a hagyatéki eljárásra fenhagyni kellett. Nem lehetett továbbá a megtámadott B. alatti okiratot mint örökbefogadási szerződóst sem érvényesnek elismerni, mert az osztrák polgári trvkönyv 181. §-a rendeletéhez képest a kormányszékhez megerősités végett bejelentve nem lett. Ellenben a B. alatti megtámadott végrendeletet D. Samfirára vonatkozólag érvénytelennek nyilvánítani nem lehetett, mert felperesek most nevezett végrendelkezőnek vérségi összeköttetésüket alperesnek kifogása ellenére nem igazolták, de különben is keresetüket ez irányban ki nem terjesztették, következőleg a jelen ítélet tárgyául nem is szolgálhatott. Mindkét félnek további felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék következő ítéletet hozott: A másodbirósági Ítélet az ügy érdemére nézve megváltoztatik, és e tekintetben az elsőbirósági ítélet hagyatik helyben.