Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)
22 rendelkezésétől, az ő felségének 1845. évi május 24-én kelt legmagasbb elhatározása értelmében is. Mi pedig a végrehajtást szenvedő és neje részéről beadott felfolyamodást illeti, kétséget nem szenved: hogy annak felterjesztése szintén az orsovai járásbiróság illetöségköréhez tartozik, miután ugyanaz ezen járásbírósághoz czímeztetett és adatott be, s az. abban foglalt panaszok tulajdonképen a végrehajtás folyama alatt állítólag elkövetett szabálytalanságokra vonatkoznak. 15. Tekintve, hogy az úrbéri természettel bíró zsellértelkek után járó legelöilletöség a zseílértelkek rendszerinti tartozékát képezi ugyan, tekintve mégis, hogy az ily legelöilletöség az 1871. évi 53. t; ez. 56. §. értelmében a zsellértelektől különváltan elidegeníthető; ily elidegenítés esetében tehát az a zsellérteleknek kiegészítő részét, illetve tartozékát képezni megszűnt, tekintve végre, hogy az emiitett törvényezikk értelmében elidegenített legelőilletőség nj tulajdonosa tulajdonjogát a telekkönyveknek a birtokszabályozások folytán szükségessé vált átalakításánál követendő eljárás tárgyában 1869. évi april 8-án 2579. sz. alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 7. §. b) pontja értelmében telekkönyvileg feljegyeztetheti, ennek folytán a zsellértelkekre nyert zálogjog kihat ugyanezen zsellértelek után kiosztott legelőilletöségre is, az ily zsellértelek tulajdonosa ellen vezetett végrehajtás folytán azonban az árverés a legelöilletőségre mind tartozékra esak az esetben rendelhető el, ha végrehajtató fél javára a végrehajtási zálogjog a tulajdonjognak a legelöilletőségre lett feljegyzése előtt kebcleztetett be. (Teljes ülési megállapodás.) (1877. február 6-án 21840. sz. a. telj. ülésből hozott határozat.) K. Istvánnak S. Bálint és társa elleni végrehajtási ügyében N» Jánosnak a kalocsai kir. törvényszék 1876. évi augusztus l-jén 5715. sz. a. kelt árverést rendelő végzése, illetve annak azon része ellen, melylyel az árverés az ordasi 12 2. sz. jegyzőkönyvbe felvett háznak járulékaira is elrendeltetett, 1876. szeptember 5-én 7109.. sz. a. beadott semmiségi panaszában kéri, hogy a neheztelt végzés a ptrt. 297. §-a 21. p. alapján semmisittessék meg; mert a ház járulékai legelőilletőségből áll, mely a telekkönyv szerint panaszló tulajdona ellene pedig sem marasztalás sem végrehajtás nem intéztetett. A magy. kir. Curia mint semmitőszék a semmiségi panasznak helyt adott és az elsőbiróságnak fennebbi számú és keletű végzésének azon részét, mely szerint az árverés az ordasi 122. sz. tjkben felvett ház után kiosztott legelőilletőségre is mint a ház tartozékára, elrendeltetett, valamint az árverési jogcselekményt is ezen legelő-