Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

14 szabb esetben csakis a ptrt. 111. §-ának első bekezdése alapján lett volna hozható és igy felperes keresetével el lett volna utasítandó, — a megidézés és kihallgatás nélkül történt elmarasztalás a viszkeresetben, az minden törvényes jogalapot nélkülöz és semmiségi esetet képez, — de a per természete is tiltja, hogy minden kihallgatás és védelem ellenére a viszkeresetben elmarasztaltatott. Alperes elleniratát kellő példányban be nem adván, egy határnap kitűzése mellett utasítandó lett volna annak szabályszerű benyújtására, vagy pedig egyáltalában meg nem jelentnek volt tekintendő s a per beszüntnek kijelentendő. A jelen fontos ügyben szavazati joggal nem biró jegyzőmüködvén, az idézés pedig a ptrt 130. §-ának is meg nem felelvén, az egész eljárás semmisnek tekintendő, miért is a neheztelt Ítélet s egész eljárás a ptrt. 5., 111., 130. és 133. §-ainak teljes mellőzése miatt beadott alaki sérelmek folytán a ptrt. 297. §-nak 1., 9., 12. és 16. pontjai alapján megsemmisítendő. A m. kir. Curia mint semmitőszók a megtámadott ítéletet a ptrt. 297. §. 1. pontja alapján megsemmisítette, s a kir. törvényszéket ujabb itólet hozatalára utasította; mert felperes az elleniratot át nem vévén, s az neki utólag nem kézbesittetvén, az elleniratban előterjesztett viszkeresetben elmarasztalható nem volt, minthogy az ily elmarasztalás egy részről a ptrtás azon alapelvébe ütköznék, miszerint senkit meghallgatása nélkül elmarasztalni nem lehet, más részről a ptrt. 111. §-ával sem volna indokolható, azért, mivel a meg nem jelenés miatti marasztalás alapját azon vélelem képezi, miszerint a meg nem jelenő fél bizonyos ténykörülményeket valóknak ismer be, e vélelem azonban helyt nem foghat akkor, ha a meg nem jelenő féllel ezen perirat, a melyben a valóknak tartandó ténykörülmények foglaltatnak, eleve nem közöltetett ; mert továbbá abból, hogy felperes valami iratát be nem adta, a ptrt. 143. §. szerint csak az következik, hogy irányában a ptrt. 111. §. szerint Ítélet hozható, de ezen 111. §. csak azt engedi meg, hogy felperes kereset-levelével elutasítható, de nem engedi meg azt, hogy felperes oly viszonkövetelésben is marasztaltassék, melyre nézve sem meghallgatva nem volt, sem a főlebb érintett vélelem helyt nem foghat; mert végre a ptrt. 77. §. megengedi ugyan, hogy a főügygyel közösen tárgyalt viszonkövetelés fölött is ugyan ítélet hozható, de e §-ból sem következik az, hogy felperes oly viszonkövetelésben ma-