Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

99 indítása előtt ujolag fel nem mondatott, a kereset idő előttinek tekintendő és a neheztelt elsőbirósági Ítélet ez okon helybenhagyandó voltFelperesnek ujabbi felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával alperesek 8 nap és végrehajtás terhe alatt köteleztetnek a salgó-tarjáni 138. sz. házat elhagyni, és felperesnek átadni, valamint — — perköltséget fizetni. Indokok. Alperesek az 1876. évi június 27-ón tartott első tárgyalás alkalmával önként beismerték, hogy a kérdéses házat 1869. november 18-tól kezdve négy évre szóbeli szerződés alapján bérbe vették. Ezen beismerésből kétségtelen, hogy a bérlet 1873. november hó 13-án lejárt; és minthogy e szerint a lakbérlet régen megszűnt, alperesek pedig nem is állították, hogy szerződésileg bizonyos felmondási idő lett volna kikötve, de lakbért sem fizettek, felperesnek a bérleti helyiség kiürítéséhez kétségtelen joga fenáll, annál inkább, mert még azon esetben is, ha a bérletnek határozott időre történt megállapításán kívül, még a felmondás is ki lett volna kötve, az a C. alatti K. János által esküvel is megerősített, községi bizonyítvány tartalmaként megtörténtnek igazoltatván, ujabbi felmondás szüksége még ez esetben sem foroghatott fen. 70. A bányatársulat az azt képviselő igazgató nevében perlendö. (1876. évi deczember hó 30-án 12237. sz. a.) «Bobicza» higanybányatársulatnak, L. János elleni birtokháboritás iránti perében az elsőbiróság következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elütasittatik. Indokok. Tekintettel arra, hogy felperesek II. rendű alperes B. Benedek ellen keresetöktől elállottak, azt pedig, hogy az alperesi bányatelep az ő, illetőleg társulata tulajdona, ós I. rendű alperes csakis egyszerű felügyelője, a ki előbbi rendeletéből cselekedett, kétségbe nem vonta, önkényt értetődik, hogy elsőrendű alperes, mint nem oly egyén, a ki saját hasznára és javára intézte az állítólagos birtokháboritási cselekményt, jog szerint el nem marasztalható, és a felelősség csakis a rendelkezőt terhelheti. Továbbá tekintettel arra, hogy a becsatolt birói egyesség szeg*