Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

72 A budapesti kir. itélő tábla 1876. évi június 27-én 21028. sz. alatt hozott Ítéletével az elsöbiróság Ítéletét részben megváltoztatta és G. Sámuelt felperes részére 176 frt 96 kr megfizetésére kötelezte: mert alperes beismerte, hogy felperes gépész teljes ellátás és havi 65 frt fizetés mellett volt nála alkalmazásban, elismerte, hogy a képességét igazoló 7 drb okmányt felperestől a szerződés alkalmával elsőrendű alperes megbízottja által közvetve átvette, beismerte, hogy a munka bevégeztével felperes szeptember 28-án távozott el, és hogy az ok nélkül visszatartóztatott, és keresetének folytatása végett az 1872. évi VIII. törvczikk 58. §-a értelmében nélkülözhetlen okmányát, bár azokat felperes előbb magán úton is követelte, mégis azokat a kereset kézbesítésétől, azaz január 13-tól számítva 56 nap múlva t. i. márczius 14-én tartott tárgyalás napján az eljáró bíróság előtt szolgáltatta vissza, kétségtelen tehát, hogy a jelzett okiratoknak visszatartásával másod munkaadó alperes felperest megkárosította, ezen alperest tehát a közte s felperes között létrejött munkabéri szerződés aránya szerint 56 napi dijban, 120 frt 90 krban és 1 frttal számított 86 frtot tevő ellátási dijban összesen 176 frt 96 krban elmarasztalni kellett; elsőrendű alperes a munkabéri szerződés létesitésével másodrendű alperesnek csak megbízottjaként szerepelvén, felperest ezen alperes ellen is indított keresetével elutasítani kellett. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: A budapesti kir. itélő tábla ítélete elsőrendű alperesre vonatkozó részében indokainál fogva helybenhagyatik. Egyebekben ugyanazon ítélet megváltoztatik és az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben: mert nem tekintve azt, hogy az 1872. évi VIII. törv. czikk a felperes ós alperes közötti jogviszonyra ama 105. § a) pontja szerint nem alkalmaz tátik, és így ugyanazon törvény 58. §-a jelen esetben annál kevésbé alkalmazható, mivel felperes nem is azon szakaszban emiitett szerződési viszony megszüntetésről szóló bizonyítvány kiállítását, hanem oklevelei visszaadását követeli, el kellett felperest keresetével utasítani azért, mert maga beismeri, hogy gépészi oklevelét és bizonyítványait nem a munkaadó másodrendű alperesnek, hanem elsőrendű alperesnek kézbesítette, mivel azonban ezen alperes tagadásba vette, hogy felperes tőle iratait a másodrendű alperesnél teljesített munka befejezte után követelte volna, felperes pedig ennek ellenkezőjét nemcsak nem bizonyította, hanem az alperes által erre nézve elfogadott főesküt ellenezte, így azon egyik döntő körülményt,