Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

40 mert a 7. alatti szerződés szerint alperes a bérösszeget szeptember 29-én lett volna köteles fizetni, s hogy e napon nem fizetett s eként szerződési kötelezettségének eleget nem tett, maga elismeri. A haszonbér pontos nem fizetése pedig a haszonbérlet megszüntetését vonja maga után. A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következőleg itélt: tekintve, hogy az A. alatti szerződésben a bérfizetés pontos meg nem tartása esetén világos intézkedés nem foglaltatik, egyébiránt pedig felperes az által, hogy a 2. sz. alatti nyugtát, melyet alperesnek előre megküldeni saját beismerése szerint ő volt köteles, csak a szerződésileg kikötött fizetési határnap után majdnem másfél hónappal későbben állította ki, s hogy a hátralékos összeget a per tulajdonképeni megindítása előtt minden fenntartás nélkül felvette; mindezeknél fogva a budapesti kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító ítélete hagyatik helyben. 26. A jelzálog tulajdonosa ha nem egyenes adós is, egyszersmind a jelzálogilag biztosított követelés behajtása végett indított perben nem marasztalható el a tartozási összeg megfizetésében, hanem csakis arra kötelezhető, hogy tűrni tartozzék, miszerint felperes a bekebelezett töke és kamatai erejéig a jelzálogilag lekötött birtokból végrehajtás utján kielégíthesse. (1876. október 31-én 10568. sz. alatt.) M. Mihály mint R. Márk engedményese és felperesnek V. született E. Emma mint egyenes adós elsőrendű, továbbá E. Pál és neje M. Anna jelzálog tulajdonosok másod s harmad rendű alperesek ellen 400 frt s jár. iránt indított perében az elsőbiróság alpereseket a kereseti tőke s járulékainak 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére kötelezte. Ez itólet ellen másod- ós harmadrendű alperesek felebbezvén, a budapesti kir. ítélőtábla 1876. évi június 6-án 24821. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság ítéletének elsőrendű alperesre vonatkozó részét mint nem felebbezettet érintetlenül hagyta, másod- s harmadrendű alperesekre vonatkozó részét azonban megváltoztatta s kimondotta, hogy nevezett alperesek tűrni kötelesek, hogy felperes magát a megítélt tőke és kamatai erejéig a verbóczi 14. számú telekjegyzőkönyvben foglalt A. I. 1 — 14. és I. 2., 7., 11. és 14. ugy A IV.