Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVII. folyam (Budapest, 1878)

1!) 12. Ha valamely küldemény súlya maga a feladó által tévesen kevesebbre íratott is a fuvarlevélbe, miután azonban az átvevő vasuttársulatnak módjában állott a valódi snlyt megállapítani, ezt pedig hiányosan teljesitette: a feladó nem kötelezhető azon bírságnak megfizetésére, mely a vasúti üzleti rendszabályzatban a suly valótlan bemondásában büntetéseképen meg van állapítva. (1876. évi október hó 9-én 8773. sz. alatt.) B. Ármin felperesnek a tiszavidóki vasúttársaság mint I. rendű ós az északkeleti vasúttársaság mint II. rendű alperes elleni 480 frt 69 kr és járulékai iránti perében az elsőbiróság következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével mindkét rendű alperes irányában elutasittatik. Indokok. Felperes nem tagadva, beismeri, hogy az A.—R. alatt csatolt fuvarleveleken asulyrovatot 314,814 vámfonttal maga töltötte ki, s az emiitett fuvarlevelek mellett szállított talpfák I. rendű alperes által megmázsáltatván, a fuvarlevelekre vezetett feljegyzés szerint összesen 414,500 vámfont sulyuaknak találtattak. Tekintve, hogy felperes arról, miszerint a talpfáknál az emiitett súlytöbblet észleltetett, saját előadása szerint még azok átvétele előtt értesíttetett, és ennek daczára a talpfáknak szükség esetében bíróság közbenjöttével is eszközlendett ujabb megmázsáltatását elmulasztotta, sőt a talpfákat átvévén és felhasználván, azok valódi súlyának megállapítását lehetetlenné tette, — bebizonyitottnak kell venni azt, hogy az A.—R. alatti fuvarlevelek mellett szállított talpfák súlya csakugyan 414,500 vámfontot tett légyen. S miután a vasúti üzletszabályzatnak 7. alatt bemutatott B. 5. §. 4. pontja szerint a suly helytelen bevallása esetén minden egyes vaspálya az elküldőtől vagy elfogadótól a megrövidített szállítási díjnak utólagos befizetésén kivül saját külön határozataihoz képest bizonyos kötbérszerü bírságot is beszedni jogosítva van, és igy I. rendű alperes midőn felperesen a kereseti összeget megvétette, csak az üzleti szabályzaton alapuló jogával élt, az pedig, hogy a beszedett birság többet tenne, mint a mennyi I. rendű alperest saját külön szabályai szerint illette, nem is állíttatott: felperest I. rendű alperes irányában keresetével elutasítani kellett. De el kellett felperest keresetével utasitani II. rendű alperes irányában is, mert felperes, mint fentebb már említtetett, a fuvarlevélbe a súlyt maga irta be, s mert továbbá II. rendű alperesnek az utánb*