Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

33 s tolnai lakosokat az 1868-ik évi 55. t. cz. 79-ik §-a szerint teljes kártalanítás illeti; mintán pedig a kisajátított fekvöségek utáni kártalanítási összeg az érdeklett felek között barátságos egyezség utján megállapítható nem volt, ennélfogva a kártalanítási összeget az idézett törvény 88, §-a értelmében alkalmazott szakértők hit alatti véleménye alapján és pedig 1200 Qöles holdjával számítva 129 hold legelő után egy ftjával 549 hold tarlóföld és cser után pedig 2 írt 50 krral véve az egész terület után 1501 frt 50 krban bíróilag meghatározni és a kisajátító katonai kincstárt ezen megállapított összegnek az illető tulajdonosok részére leendő' megfizetésére kötelezni kellett. A kártalanítási eljárással felmerült költségeket ugyan a fentebb idézett törvény 74. §-a szerint a kisajátító fél tartozván egészben viselni; ekkép azok is a katonai kincstár terhére voltak megállapitandók. Mely határozat a katonai kincstárt képviselő 8-ik sz. cs. és kir. huszár ezred parancsnokságának s Tolna község birájának s általa az összes érdekelt tolnai lakosoknak a szegszárdi kir. járásbíróság utján kézbesittetni, egy példányban pedig Tolnamegye alispáni hivatalával közöltetni rendeltetik. Ezen határozat ellen alperes semmiségi panaszt adott be. A magy. kir. Curia mint semmitőszék a neheztelt határozatot, az 1875. évi szept, 18-án eszközlött becslési cselekvénynyel együtt, az 1868. 55. t. cz. 59. §-a alapján megsemmisítette, s a törvényszéket szebályszerü kártalanítási eljárás eszközlésére s ennek folytán uj határozat hozatalára utasította, — egyebekben azonban a semmiségi panaszt elvetette. Meg kellett semmisíteni a neheztelt határozatot s az alapjául fektetett becslési cselekvényt azért, mivel ez utóbbihoz a cs. és kir. katonai kincstár jogi képviseletének törvényszerű megidéztetése elmulasztatott, jóllehet hogy a törvényszéki küldöttség értesítve volt, miszerint az illető ezred parancsnoka a kincstárnak jelen peres ügybeni képviseltetésével meg nem bízatott, s azért annak nevében érvényesen nem járhatott el. Ellenben többi részeiben a semmiségi panasz a következő okokból el volt vetendő : Az 1868. 55. t. cz. 75. §. szerint ideiglenes kisajátításnak helye van átalában oly esetben, midőn valamely közszüksóg fedezése végett bizonyos tér ideiglenes használatul szükségeltetik. Hogy az idézett törvényszakasz a katonai gyakorlatokra megkívántató területet különösen nem említi meg, — az a kisajátítási Döntvénytár. XVI. 3