Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

25 lag; mert ezen kórelem nem alapult a kitűzött határidő rövidségén, vagy valamely más ténybeli körülményen, hanem a halasztás azért vétetett igénybe: mivel vádlott nézete szerint, azon semmiségi panasznak, mely a 12,328. sz. alatti végzés ellen emeltetett, legfőbb bírósági elintézése előtt az eljárást folytatni nem lehetne. A jogi kérdések megoldása azonban s e szerint annak ledöntése: vájjon bir-e valamely jogorvoslat halasztó hatálylyal? a fennebb hivatolt pótrendelet 3. pontjának jól felfogott értelmében a törvényszék hatáskörébe tartozik. 3. Nincs alapja a semmiségi panasz azon további pontjának sem: hogy a B. Miksa által hiteles alakban kiállított s az esküdtszéki tárgyalás folyamában felmutatott azon nyilatkozatnak, melyben a nevezett incriminalt röpirat szerzőségét magára vállalja, fel nem olvastatása által a 91. §. c) pontja alá eső szabálytalanság követtetett volna el. E tekintetben mindenek előtt nem áll a panaszló abbeli állítása : hogy a magánvádló az említett nyilatkozat felolvastatásába beleegyezett volna. A tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint ugyanis magánvádló a B. Miksa nyilatkozatának felolvastatására vonatkozó kérelem tekintetében egyátalán nem nyilatkozott. E részben tehát vádlónak kifejezett nyilatkozata nem létezik, hallgatag beleegyezésének vélelmezésére pedig az eljárási szabályokban teljességgel mi alap sem találtatik. Egyébként B. Miksának kérdéses nyilatkozata, miután az a vizsgálat folyamában nem használtatott, s csak az esküdtszéki tárgyalás közben mutattatott fel, a bűnvizsgálati irományok kiegészítő részét nem képezi, — felolvastatásának tehát, épen a semmiségi panaszban idézett 53. §. értelmében — melynek rendelkezése kizárólag csak a bűnvizsgálati irományokra szorítkozik — helye sem volt. Merőben téves a seramiségi panaszban kifejezett azon nézet: hogy a vádlottnak M. Ottó nyomdászhoz intézett magán levelei, bizonyítási szempontból, B. Miksának nyilatkozatával egy tekintet alá esnének, — valamint az ezen hibás előzményből levont azon következtetés is: miszerint az által, hogy az előbbiek felolvastattak, az utóbbinak felolvastatása pedig megtagadtatott, két ugyanazonos kérdés a vádlott hátrányára ellentétesen döntetett volna el. Mert azon felül, hogy vádlott emiitett leveleinek felolvastatásába kifejezetten bele-