Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)
19 Ez ellen felperes semmiségi panaszszal élvén, a m. kir Curia mint semmitőszók azt elvetette ; mert azon fél, ki az ítélet folytán eskü letételére vau utasítva, tartozik a ptrt. 239. §. szerint az itélet jogei'őre emelkedése után, az eskü letételére kitűzött határnapon az esküt letenni, minthogy pedig panaszló felperes az esküre utasító ítéletben megnyugodott, a megszabott eskü forma szerint azonban az esküt letenni vonakodott, de különben a vallás és közoktatási m. kir. miniszternek 1868 évi augusztus 13-án 12548. ós 1875. évi január 13-án 563. sz. a. kelt rendeletei szerint a nazarénusok nem tartoznak a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé, következve felperesnek ez iránybani kifogása figyelembe nem vehető, s reá a ptrt. 242. §. második bekezdésének rendelete nem alkalmazható. 14. 4 volt államhivatalnok által az államszolgálatban töltütt évekre nézve ennek, közigazgatásilag már elutasított, nyugdíjigényeknek megállapítása bírói ntra nem tartozik. (1876. évi június 9-én 7467. sz. a. hozott határozat.) P. J. felperesnek a m. kir. kincstári jogügyek igazgatósága által képviselt m. kir. kincstár alperes ellen nyugdíjigény megállapítása iránt a budapesti első folyamodásu kir. törvényszék előtt folyamatba tett perében a bírói illetőség ellen tett kifogás felett 1876. évi február 22-én 8353. sz. a. hozott elsőbirósági végzés ellen alperes semmiségi panaszszal élt. A m. kir. Curia mint semmitőszók a fennebbi keletű és számú elsőbirósági végzést a megelőző egész eljárással együtt a ptrs. 297. §. 2. pontja alapján megsemmisítette és a keresetet visszautasittatni rendelte: mert az államhivatalnokok nyugdíjigényei tekintetében az esetre vonatkozó közigazgatási szabályok és rendeletek lóvén irányt adók, ezeknek miképeni alkalmazása és értelmezése pedig a közigazgatósági hatóságok illetőségéhez tartozván, ebből következőleg jelen felperes mint volt államhivatalnok által az állami szolgálatban töltött évekre nézve emelt, de közigazgatásilag már elutasított, nyugdíjigényének megállapítása bírói útra annál kevósbbó tartozhatik, mivel felperesre nézve, ki nyugdíjigényét az 1851—1861-ig államszolgálatban és pedig utóbb bírói minőségben töltött időtől származtatja, az 1869. évi IV. t. cz. nem alkalmazható,— és mivel •2*