Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XVI. folyam (Budapest, 1877)

71 12-én 1. 2. és 3. tétel szám alatt végrehajtásilag lefoglalt hizó disznók és 3 magló disznó tényleg és valóban édes atyjától 1867- évben ajándékba kapott hasas göbe származókát és szaporulatát képezi, ez esetben felperes keresetének helyt adott s a fentebbi sorszámok alatt összeirt tételeket felperes tulajdonának kimondván, azokat a foglalás alól felmentette. Következő indokoknál fogva. Igaz ugyan, hogy O. Kristóf és D. Dani felperesi tanuk a kérdéses körülmények felől közvetlen tudomással nem birnak és hogy Cs. Márton vallomása a p. t. rendt. 192. §. d) pontja szerint végrehajtató alperes kifogása folytán birói figyelembe nem vétethetik, sőt ezen tanú az idézett szakasz értelmében tanuságtótelre sem bocsájtathatott — mindazonáltal megváltoztatandó volt az eljáró elsőbiróságnak felperest feltétlenül elutasító végzése : mert M. Mihály felperesi tanúnak közvetlen saját tudomásán alapuló határozott és hittel erősített vallomása azon körülményekre nézve, hogy felperes 1876. évben édes atyjától egy hasas göbót kapott ajándékba, és hogy a lefoglalt sertések ezen hasas göbónek származékait, tehát szintén felperes kizárólagos tulajdonai, oly törvényszerű félbizonyitékot képez, melynek kiegészítése végett a p. t. rendt. 236. §-a alapján és értelmében felperes részére a pótesküt megítélni ós a kérdéses sertések zár alóli feloldását ezen póteskü le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Felperesnek a végrehajtási foglalás alkalmával tett nyilatkozata jelen ügyben döntő erővel bírónak azért nem tekintethetett, mivel azon körülményből, hogy felperes a kérdéses sertések iránt megkérdeztetvén, azokat akkor férje tulajdonának mondotta, nem következtethető, hogy felperes ezen sertések iránti tulajdonjogáról végleg lemondott, s azokat férje adósságában visszavonhatlanul átengedte volna. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a budapesti kir. ítélőtábla végzését megváltoztatta ós az elsőbiróság végzését hagyta helyben: mert az igényelt tárgyak felperes jelenlétében foglaltattak le az általa észrevétel nélkül aláirt 2?. alatti jegyzőkönyv tanúságaként, s ez alkalommal ő nemcsak nem jelentette be igényét, hanem a lefoglalt sertéseket K. Márton és K. Máté tanúvallomása szerint végrehajtást szenvedett férje tulajdonának nyilvánította. Felperes ezen bíróságon kivüli beismerése teljesen megdönti az ő igónykeresetét, miután nem bizonyította, hogy ama beismerése a p. t. rendt. 160. §-ában megkívánt kellékekkel nem bir.