Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

32 és oda változtatik, miszerint felperesek az arányosítás iránti keresetűkkel elutasittatnak, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek: mert fel- és alperesek között nem maga a jog, hanem annak mikénti gyakorlása képezi a vita tárgyát, és miután az úrbéri nyilt rendelet 31-ik §-a kapcsolatban a 86-ik §-al, a kocsmajog szabályozásának fenntartása mellett, ezen jog gyakorlása iránt felmerülő kérdésekben az ideiglenes intézkedést a közigazgatási hatósághoz utalja, másfelül az 1871. évi 53-ik t. cz. 5-ik §-a utolsó pontjára hasonló intézkedés az arányositási ügyekben alkalmazást nem találhat, mihez képest az 1871. évi 31-ik t. cz. 18-ik §-a e pontjának is a fenntebbi, későbben keletkezett két törvényczikkel ellenkező értelem nem tulaj donitható, s ilyképen a bíróságoknak ezen ügy végleges elintézésére való illetékessége megállapítottnak nem tekinthető: ezen okoknál fogva az elsőbirósági ítélet megváltoztatása mellett felpereseket fentebbi keresetükkel illetéktelenség okából elutasítani kellett; a mi pedig a perköltségek kölcsönös megszüntetését illeti, c tekintetben a prdtrts 251-ik §-a vétetett alapul. Felpereseknek beadott semmiségi panaszszal kapcsolatos felebbezésére a magy. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék 1875. évi november 9-én 281. sz. a. következő végzést hozott: A marosvásárhelyi kir. ítélő táblának fennti számú és keletű határozata feloldatik, és a kir. tábla utasittatik, hogy a korcsmajog arányosítás megengedhetősé^e kérdésében hozzon ítéletet. Indokok: Mert a korcsmálási jog, mint földesúri jognak szabályozása, úgy az 1854. június 21-iki nyiltparancs 31-ik §-ában, valamint az 1871-iki 53-ik t. cz. 5-ík §-ában külön törvénykezési intézkedésnek hagyatott ugyan fenn s habár a korcsmálási jog gyakorlása iránt a volt földesurak és jobbágyok közt keletkező perlekedések eldöntése ez idő szerint a politikai hatóságok közötti használati arány kérdése, mint jogi kérdés, ha vita alatt van, csak az illetékes bíróságok által, a törvény rendes útján, intéztethetik el, valamint hogy a perhez csatolt 1865. évi deczember 13-ik 4655. számú udvari kanczelláriai rendeletben is kimondatott, miszerint a fennállott korcsmálási gyakorlatnak fenntartása vagy a gyakorlat módja és kiterjedése iránti perlekedések eseteiben szabályzó ideiglenes intézkedések hozatala a politikai hatóságok feladatát képezheti, de a vitás jogi igények végelhatározása csak a törvény rendes utján eszkozlendő.