Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

7 jelzálogos követelések valódisága felett hozott ítéletben elbírálandó s így felperes az általános tömegre utasítható nem volt. Perügyelő a tőkekövetelés, ugy annak a fizetés határidejétől számítandó 6°/0 kamatja ellenészrevételt nem tévén, ezek az előjegyzés igazolásának feltótele mellett, az ingatlan tömeg ellenében is valódinak voltak kimondandók. A felperes által 1873-ik évi deczember 15-től követelt 24°/0 kamat ellenében perügyelő által felhozott tagadások ellenében felperes annak bizonyítása végett, hogy a keresethez A) alatt csatolt kötvény, bukott által a jelen alakjában állíttatott ki, és hogy e szerint az adós eredetileg már 1873-iki deczember 15-től számítandó 24°/0 kamatot kötelezett, az e kölcsönügyletnél meghatalmazottjakép közbenjáró Bl. Károly által leteendő főesküt ajánlotta meg; minthogy pedig az A) alatti kötvénynek tartalma által is tanúsított azon ténykörülményt, hogy a kölcsönügylet megkötésénél felperes nevében Bl. Károly járt el, perügyelő első perbeszédében, és így kellő helyen kétségbe sem vonta: Bl. Károlynak meghatalmazotti minősége tehát bebizonyitottnak tekintendő; minthogy továbbá a bukottnak főeskü nem ítélhető s így perügyelőnek a főeskü ajánlata ellenében tett kifogása helyt nem foghat; ezeknél fogva, és tekintetbe véve azt is, hogy ugy a kamatláb, mint a kamatozás kezdetét meghatározó időszak bukottnak Írásával teljesen egyezőnek látszik, és hogy a 24°/0 kamat előjegyzésének jogerőre emelkedése kétségbe sem vonatott: a prdtrts 225. és 235. §§-ai értelmében a főesküt felperes meghatalmazottjának odaítélni s a kamatlábnak és a kamatozás időpontjának mikénti számítását az eskü le vagy le nem tételétől feltételezni kellett. Az iratoknak hivatalbóli felterjesztése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék, 1875. évi november hó 3-án 523. szám alatt következő ítéletet hozott: A budapesti királyi itélő táblának B. Gyula által bejelentett 5472 frt és járulékai iránti követelésére vonatkozó fennti keletű és számú ítélete, oly megjegyzéssel hagyatik helyben, hogy miután az ideiglenes törvénykezési szabályok 156-ik §-ában fenntartott általános polgári törvénykönyv 453-ik §-ánál fogva az előjegyzés föltételes zálogjogot ad, mely, ha a követelés birói ítélet által igazoltatott a törvényes rend szerint benyújtott előjegyzési kérvény idejétől fogva föltétlenné válik, továbbá a prdtrts 44-ik §-a értelmében ez előjegyzés igazolása a felperes választásához képest akár az alperes személyes bírósága akár az illető telekkönyvi bíróság előtt érvénye-