Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

118 A budapesti kir. itélő tábla 1875. évi június 8-án 25540. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbirósági itélet megváltoztatása mellett felperest keresetével csak azon esetre utasította el, ha alperes pótesküt tesz arra, hogy a közte s felperes között a bresztói 15. számú telekjkönyvben foglalt ingatlanság iránt létrejött adásvételi szerződés feltételéül kiköttetett, miszerint ha felperes D. Mihály a hátralékos vételárt 1860. évi pünkösd napjáig ki nem fizetné, alperes tőle a telket visszaveheti: mert alperes a keresetbe vett ingatlanságra nézve közte s felperes között adásvevési szerződés létrejöttét beismervén, védelméül azt hozta fel, hogy ezen szerződés feltóteléül kiköttetett, miszerint ha felperes a szerződés megkötése alkalmával még hátralókban maradt 52 frt vételárt azon év pünkösd napjáig meg nem fizetné, alperes jogosítva lesz az eladott ingatlanságot visszavenni. Ezen állítás bizonyítása végett alperes felperes ellenében tanukra hivatkozott. Minthogy azonban a felhívott tanúk közül F. János az 1873. évi szeptember 1-őn felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint kihallgatása előtt elhalt; minthogy továbbá R. Péter tanú saját vallomása szerint alperesnek ipa s igy aggályosnak tűnvén elő vallomása, itélet alapjául nem szolgálhat: ennélfogva H. Iván teljes hitelt érdemlő tanúnak alperes előadását a kikötött feltételekre nézve megerősítő határozott vallomását félbizonyitéknak venni, s annak kiegészítéséhez alperesnek a póteskűt megítélni kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a királyi tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben; következő indokoknál fogva: felperes keresetét egy 1860. évi márczius 14-én kelt szerződésre alapítván, miután ezen okiratot be nem mutatta, ennek tartalmát minden egyes lényeges feltételeire nézve ő köteles bizonyítani, és minthogy keresetlevelében R. Péter és K. Iván tanukra ö maga hivatkozott, ezek vallomása ellenében is bizonyít — ezeknek egyező vallomása szerint pedig határozottan kiköttetett, hogy ha az 52 frt vételárhátralék pünkösdnapjára nem fizettetik meg, előadó a telket visszaveheti, azt azonban nem bizonyítják ezen tanúk, hogy felperes ezen feltételnek eleget tett. De ha eltekintve ezen tanúk vallomásától, felperes a szerződés tartalmát csak alperes beismerésével kivánja is bizonyítani, miután a p. törvk. rendt 163. §-a szerint az alperes által fennebbi értelembentett korlátolt beismerést szétválasztani nem lehet, ennek alapján