Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

101 az ügyvédi munkadíjak és kiadások a törv. rendtartás 252-ik §-a értelmében megállapitandók voltak. Mindkét fél felebbezése folytán a budapesti kir. Ítélőtábla 1875, évi október 20-án 627. szám a. következő végzést hozott: Tekintve, hogy a megidézett községi biró az egész községet mint testületet, de nem a községi birtokosoknak csak egy osztályát képviseli, a keveset tárgya pedig nem az egész községet, sem nem községi birtokot, hanem a község volt úrbéreseinek birtokát teszi, ez pedig ezeknek mint ilyeneknek képviseletére kötelezve nem lehet, felperes zselléreknek a községi biró ellen támasztott keresete a helytelen idézés miatt leszállittatik. Ezen végzés ellen felperesek perorvoslattal éltek, mert: felperesek jelen keresetüket csak úrbéri uton indíthatták meg, a menynyiben úrbéri minőségük elismerését kimondatni kérik, melynek alapján a pornói összes úrbéresek részére kiadott legelő- és erdőből törvényes részük kiadandó lenne. Mert az úrbéri ügyek körüli eljárásnál divatozó törvényes gyakorlat szerint az összes úrbéreseknek a községbiró általi képviseltetóse, illetve megidéztetése mindig helyesnek fogadtatott el. Ezen jogorvoslat folytán a magyar kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék 1876. évi február hó 1-ón 61. szám alatt következő végzést hozott: A felperesi semmiségi panasznak hely adatván, a budapesti kir. ítélőtáblának végzése megsemmisíttetik, s az alperes községi biró ellen intézett felperesi kereset megállapittatván, a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének érdemileg leendő elintézésére utasittatik. Indokok. A felperesi kereset a községbiró mint telkes gazda és általa a telkes volt jobbágyság ellen lévén intézve, miután alperes azon felperesi állítást, miszerint felpereseket mint állítólagos volt úrbéreseket a már kiszolgáltatott határbeli közös legelő, illetve erdő használatából a községbeli telkes volt jobbágyság testülete tiltotta ki, és hogy alperes ezen testületnek szintén egyik tagja, tagadásba nem vette: önként következik, hogy alperes a vele egyérdekü telkes volt jobbágyságot úgyis mint azoknak közös elöljárója a bevett törvényes gyakorlatnál fogva is helyesen képviseli, s ez okból az ellene fentebbi minőségben indított felperesi kereset megállapítása mellett, a kir. ítélőtáblát az elsőbirósági ítélet érdemleges elintézésére utasítani kellett.