Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)
95 28-án egy ismeretlen egyén által bezúzatván, az okozott kár csakugyan 260 frtot tesz ki. Miután pedig alperesnek azon egyedüli védelme, hogy a kár előbb ejtetett, mint sem a szerződési idő megkezdődött, mely korábbi időre ő az emiitett üvegtáblák iránti felelősséget magára nem vállalta, következőleg ezen kár csak felpereseket sújthatja, semmi törvényes alappal nem bir, a mennyiben az által, hogy felperesek alperesnek szivességből megengedték, miszerint a boltot 1875. évi június 1-ére meghatározott bérleti idő kezdete előtt vegye birtokába, alperest az elvállalt felelősség alól fel nem menthetik, kellett őt az elvállalt kötelezettség értelmében elmarasztalni. 42. A polg. törvk. rendtartás 238. §-ban meghatározott módon a kiadó az irót felfedező esküre kötelezheti az iránt, hogy valamely munkának kiadásaiból egyenként és összesen hány példányt adott el, illetőleg értékesített. (1876. február 15-én 898. sz. a.) Peregriny Elek „Magyarország története" czimü munkája után a kiadót tiszteletdija iránt beperelvén, egyúttal a p. t. rendt. 238. §-ában előirt módon alkeresetet indított az iránt, hogy alperes köteleztessék eskü alatt felfedezni, hogy az emiitett munkájának első és későbbi kiadásaiból egyenként és összesen hány példány értékesíttetett? Az elsőbiróság felperest keresetével elutasította; mert a jelen alkeresetbeli felperes és alperes között magánszerződés folytán fennálló viszony egyszerű számoskodással is lebonyolittathatik, és a dolog természeténél fogva ily módon bebizonyítandó is, minél fogva felperes felfedező eskü iránti alkeresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélő tábla 1875. évi október 12-én 87402. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatta és alperest a felfedező eskü letételére azzal kötelezte, hogy annak le nem tétele esetén felperes által a felfedező eskü tárgya iránt előadottak fognak valónak vétetni; mert alperes beismerte, hogy a kérdéses munkából több kiadást eszközlött, és hogy a felperest illető tiszteletdíj az értékesített példányok számának alapján számítandó ki, a dolog természetéből folyó azon vélelmet pedig, hogy a kiadások mennyiségéről és az értékesített példányok számáról biztos tudomása csak alperesnek lehet, a