Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

82 tásánál az elsöbiróság ítéletébe becsúszott számítási hiba szolgált, ugyanis a hagyaték becsértéke 5130 frt, s minthogy néhai J. Antalnak 4 gyermeke volt, egy-egy gyermek köteles része ezen összeg y8 része, vagyis 641 frt 25 kr, felperesek pedig ketten képezvén egy törzset, ezen összeg mindegyiküket fele részben illeti, miből azonban az általuk már felvett hagyományi összegek levonandók voltak. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban mindkét alsóbb birósági Ítéletet megváltoztatta, s felpereseket keresetükkel elutasította : mert felperesek az alsó birósági ítéletekben, a mennyiben ezek által a keresetlevél tartalma szerint egyedül nagyanyai örökségre irányzott keresetük mellőztetett, megnyugodtak; mert továbbá már csak a válaszban s igy az ellenbeszód beadása után vitatták azt, hogy a kijelölt vagyon nagyatyai hagyaték legyen, s kérték mint ilyet fele részben törvényes örökösödés czimén maguknak megítéltetni; minthogy azonban a p. törvk. rendt. 68. §-a szerint az ellenbeszód beadása után a jogalap többé egyoldalúlag meg nem változtatható, alperesek pedig ezt folyvást ellenezték; minthogy továbbá a változtatott jogalap mellett is kérelmüket nem a törvényes osztályrósz megítélésére irányozták, s a kijelölt vagyonnak a nagyatya halálakori értékét ós terheit, ugy a már nekik hagyományozott, illetőleg kapott értéket, mint mindannyi a törvényes osztályrész meghatározhatására mellőzhetlen tényezőket előadni s kimutatni meg sem kisértették, ily körülmények között e perben sem a nagyapai törvényszerű örökrósz, sem az az utáni törvényes osztályrész felett ítéletet hozni nem lehet.