Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

76 pitvar végében nyiló első emeleti ablakot befalaztatni. Következő indokáknál fogva. Habár a 414. számú házat felperes nejével közösen birja, de mint tulajdonostárs a közös házat érdeklő perek vitelére jelen esetben annál is inkább jogosítottnak tekintendő, mert ő különben is nejének törvényes képviselője, és neje őt a C alatti nyilatkozatban ezen keresetre fel is hatalmazta. Az elévülési kifogás sem vehető figyelembe, mert az A. alatti okmány 1845. január 22-én adatván ki, ez okirat kiállításakor érvényben állott s itt alkalmazandó magyar törvény szerint megkívántató 32 év a kereset beadásakor még le nem folyt, eltekintve attól, hogy ezen elévülés az időközben U. Lajos által adott engedélyezések folytán félbe is szakittatott. Továbbá a D. alatti telekkönyvi kivonat szerint ugyan a 415. számú házra tulajdonosul K. Mihály van bekebelezve, azonban e bekebelezést megelőzőleg a mostani alperesek mint a ház akkori tulajdonosai ellen C. 2. alatt jelen per feljegyeztetett, miért is ennek hatálya minden további tulajdonos ellen is kiterjed. Az ügy érdemét illetőleg, alperesek szabad tulajdonukból kifolyólag ugyan házuk falán ablakot szabadon nyithatnak, úgy szintén felperes is tulajdonán ezen ablak tekintetbe vétele nélkül falat szabadon emelhet, ezen szabadrendelkezés azonban korlátoltatik, ha a szomszédház tulajdonosa tilalmi vagyis szolgalmi jogot szerzett. Jelen esetben alperesek jogelődje A Zsófia grófné a 415. számú ház G. szerinti tulajdonosa, az A. alatti téritvényben világosan kötelezte magát, hogy a kereseti ablakot a 414. számú ház tulajdonosának kivánatára bármikor befalaztatja, ez által a 414. számú ház tulajdonosa azon tilalmi jogot szerezte, melynél fogva a 415. számú ház tulajdonosa az ablak nyitását abban hagyni köteleztetik, habár ezen jog telekkönyvileg ki nem tüntettetett, felperes azt mégis a közvetlen kötelezett fél, ugy annak örökösei ellen szabadon érvényesítheti; és miután alperesek a D. alatti telekkönyvi kivonat B. 1. alatti bejegyzése szerint, az A. alatti okmány kiállítója után beszavatolási okirat alapján kebeleztettek be tulajdonosokul, és ez által örökösi minőségük bebizonyíttatott, ezen hatalmi jog ellenük is érvényesíthető. Alperesek ugyan az A. alatti okmány valódiságát tagadják, azonban az bebizonyitottnak volt veendő, mert felperes alpereseket a végiratban főhittel kinálta meg, ők azonban, habár a kiállítónak írása előttük mint férj, illetőleg gyermek előtt ismeretes, ós igy az esküt saját észleletük nyomán letehetnék, azt az ellen vógiratban el nem fogadták, és azon körülmény, hogy a főhit csak a végiratban