Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)
72 évenként utólagos félévi részletekben fizetendő 66 frt 668/s kr megfizetésére kötelezte; mert felperes az 1. szám alatti házassági szerződésben özvegyi jogairól egyátalán le nem mondott, e szerint őt mig férje nevét viselendi, egy gyermek-rész használati joga megilleti; továbbá tekintve azt, hogy a hagyatéki vagyon leltár szerinti becsüje minden kétségen tul helyezi, hogy a keresetbe vett évi járadék a vagyonhoz aránylag nem túlságos, alpereseket a keresetbe vett 100 frt két harmadrészének megfizetésére kötelezni kellett. Ezen ítélet ellen alperesek felebbezvén, a budapesti kir. ítélőtábla 1874. évi október 20-án 37080. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és felperest keresetével elutasította: mert az özvegyi tartás a hagyatéki összes javakból, minden örökös által örökségi része arányában lévén fedezendő, önkényt következik, hogy a tartás mennyiségének, úgy azon aránynak meghatározása, melylyel ehez az örökösök járulni tartoznak, csakis minden örökös meghallgatása mellett eszközölhető; minthogy pedig jelen esetben egyik nagykorú örökös R. Sára férjezett Sz. Jánosnó perbe sem idéztetett, annak meghallgatása nélkül pedig a fentebbiek folytán az özvegyi tartás kérdésében határozni nem lehetett, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével ezúttal elutasítani kellett. Ezen ítélet ellen felperes élvén felebbezéssel, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1875. évi márczius 9-én 1577. szám alatt következő végzést hozott: a budapesti kir. ítélőtáblának fentebbi ítélete feloldatik, s a másodbiróság érdemleges ítélethozatalra utasittatik: mert azon körülmény, hogy az egyik örökös perbe nem fogatott, nem áll ellent, hogy a kereseti kérelem felett a perbe vont felek irányában érdemleges ítélet hozassék. E végzés folytán a budapesti kir. ítélőtábla 1875. évi október 12-én 26911. szám alatt az elsőbiróság ítéletét indokain kivül még azért is helybenhagyta: mert a házassági szerződésben kikötött 120 frt a házassági hűség feltétele alatt igértetvén, az az özvegyi jog kielégitése fejében kikötött összegnek nem tekinthető. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla Ítéletét az özvegyi tartás fejében megítélt 66 frt 66 ?/3 krral megítélt összegre nézve megváltoztatta, és ezen összeget 21 frt 6 krra szállította le ; egyéb felebbezett részeiben azonban a másodbirósági ítéletet helybenhagyta :
