Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XV. folyam (Budapest, 1877)

46 valódiságát is, már a minden kellékekkel ellátott H. alatti okiratban beismerte, ennek ellenében pedig az értékre vonatkozó kifogását ö tartozott volna bizonyítani, ez oknál fogva alperest a kereset terhóben feltétlenül is elmarasztalni lehetett volna ugyan, minthogy azonban felperes a feltételes marasztaló Ítélet ellen felebbezéssel nem élt, s e miatt javára az ítélet meg nem változtatható, az elsöbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban mind két alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával alperest csupán 29 frt s a kereset megindításától járó kamatokban marasztalta el, ezen felüli követelésével azonban felperest feltétlenül elutasította. Következő indokoknál fogva. A 29 frt tőke s kamatainak megfizetésében alperes feltétlenül, • a perben tett azon nyilt beismerésének alapján, melyszerint kijelenti, hogy alperestől kapott 1 frt készpénzt, italok ára fejében pedig 28 frttal adós felperesnek — volt elmarasztalandó, az ezen felüli követelésével azonban felperes azért volt feltétlenül elutasítandó, mert alperes azon határozott tagadása ellenében, hogy a beügyelt C. D. E. í\ és G. alatti váltók értékét meg nem kapta, tekintettel a ptrs 170. §-ára, mely nyíltan rendeli, hogy ha valamely váltó köztörvóny utján pereltetik, a váltóadós kifogása ellen a követelés fennállását a hitelező tartozik bizonyítani, tartozott volna felperes ebbeli kötelezettségének eleget tenni, felperes azonban a váltók értékének kézhez adását s a követelésnek fennállását perrendtartásszerüen, a perrendtartás-ellenesen felajánlott s azért figyelembe sem vehető főeskü általi bizonyításon kivül meg sem kisértette. Az e tekintetben felhozott egyéb bizonyítékai pedig jelesen a bünfenyitö perben G. szerint kihallgatott T. Ágoston ügyvéd és Cs. Miklós tanúk vallomásai, melyek szerint alperes előttük bíróságon kivül a váltók valódiságát beismerte, s a H. alatt fekvő zálogjogbekebelezés iránti nyilatkozatot is kiállította, miután azok a váltók értékének alperes általi kézhez vételéről bizonyságot nem tesznek, a tagadott váltók értékének megkapására nézve irányzott fenti bizonyítékok erejét különben is egészen nem csak meg nem gyengíti felperesnek ugyancsak azon bünfenyitö perben 1. szám alatt tett abbeli nyilatkozata, mely szerint beismeri, hogy italt vagy pénzbeli követelését alperes ellenében soha sem jegyezte fel, s nem tudja, hogy mennyi készpénzt és hányszor adott, s mennyi volt a legnagyobb összeg, melyet alperesnek, de soha sem tanúk előtt adott, s hogy a beismert 1 frton kivül pénzt alperesnek adott, sőt az egye-