Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

19 továbbá ha leteszi a becslő esküt arra, hogy a B) alattiban emiitett munkálatokért és ügyvédi eljárásokért felszámított összegek mérsékeltek és valódiak, ez esetre köteles alperes a kereseti 31 frt 20 kr tőkét ennek 1874. márczius 24-től járó kamatait és a perköltségeket megfizetni: mert alperes a per során beismerte, hogy felperes különösen az Unio-bank elleni ügyében való képviselettel általa meg lett bizva; azon tagadása pedig, hogy az R. Vilmos elleni ügyekben való képviselettel felperest szintén megbízta az A) alatti meghatalmazás szövegéből kitűnik. Felperesnek meghatalmazotti minősége tehát kétségen kivül állván, elbírálás tárgyát & B) alattiban foglalt ügyvédi m\unkálat megtörténte s az abban tett felszámítások ellen alperes által előadott kifogások képezhették ; tekintve pedig, hogy ezen munkálatok és eljárásokról csakis felperes bírhat közvetlen tudomással, s ezen okból s a körülmények figyelembe tartásával, a munkálatok megtörténte ós az ügyvédi eljárások teljesitése tekintetében felperesnek a p. t. rendt. 235. §-a szerénti főesküt oda kellett Ítélni. A 25 frt előleg kérdésében alperes felperest főesküvel kínálván meg, ez pedig azt elfogadván, ezt részére meg kellett Ítélni. Tekintve végül, hogy a megítélt főeskü által a felperesi követelés valódisága kétségen kivül helyeztetik, a más módon be nem bizonyítható követelés összegére nézve a becslő eskü volt megítélendő. A királyi itélő tábla 1874. évi november 16-án 42294. sz. alatt hozott ítéletével: az első bíróság Ítéletét megváltoztatta s felperest keresetével elutasította; mert felperes keresetét az alperes által teljesített ügy védi munkálatok és közbenjárásért fizetendő munkadijak iránt indítván, tartozott volna alperes határozott tagadása ellenébe bebizonyítani, hogy a B) alatti számlában felsorolt szolgálatokat csakugyan meg is tette, ámde felperes ezen döntő körülménynek perrendtartásszerü bizonyítását meg sem kisértette, mivel azon egyénekre, kik állítólagos szolgálatairól tudomással bírhatnának nem hivatkozott, az általa igénybe vett esküveli bizonyítást pedig jelen esetben nem lehet alkalmazni, mert az esküveli bizonyításnak a polg. törvk. rendt. 221. §-a éneimében csak az esetben lehet helye, ha a bizonyítás a döntő körülményekre nézve más módon nem volna eszközölhető, ez esetben pedig mind a közbenjárást ós szorgalmazást, mind a Kiéről