Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

19 továbbá ha leteszi a becslő esküt arra, hogy a B) alattiban emiitett munkálatokért és ügyvédi eljárásokért felszámított összegek mérsé­keltek és valódiak, ez esetre köteles alperes a kereseti 31 frt 20 kr tőkét ennek 1874. márczius 24-től járó kamatait és a perköltségeket megfizetni: mert alperes a per során beismerte, hogy felperes különösen az Unio-bank elleni ügyében való képviselettel általa meg lett bizva; azon tagadása pedig, hogy az R. Vilmos elleni ügyekben való kép­viselettel felperest szintén megbízta az A) alatti meghatalmazás szö­vegéből kitűnik. Felperesnek meghatalmazotti minősége tehát kétsé­gen kivül állván, elbírálás tárgyát & B) alattiban foglalt ügyvédi m\unkálat megtörténte s az abban tett felszámítások ellen alperes által előadott kifogások képezhették ; tekintve pedig, hogy ezen munkálatok és eljárásokról csakis felperes bírhat közvetlen tudomással, s ezen okból s a körülmények figyelembe tartásával, a munkálatok megtörténte ós az ügyvédi eljá­rások teljesitése tekintetében felperesnek a p. t. rendt. 235. §-a sze­rénti főesküt oda kellett Ítélni. A 25 frt előleg kérdésében alperes felperest főesküvel kínál­ván meg, ez pedig azt elfogadván, ezt részére meg kellett Ítélni. Tekintve végül, hogy a megítélt főeskü által a felperesi követelés valódisága kétségen kivül helyeztetik, a más módon be nem bizonyítható követelés összegére nézve a becslő eskü volt meg­ítélendő. A királyi itélő tábla 1874. évi november 16-án 42294. sz. alatt hozott ítéletével: az első bíróság Ítéletét megváltoztatta s fel­perest keresetével elutasította; mert felperes keresetét az alperes által teljesített ügy védi mun­kálatok és közbenjárásért fizetendő munkadijak iránt indítván, tartozott volna alperes határozott tagadása ellenébe bebizonyítani, hogy a B) alatti számlában felsorolt szolgálatokat csakugyan meg is tette, ámde felperes ezen döntő körülménynek perrendtartásszerü bizonyítását meg sem kisértette, mivel azon egyénekre, kik állító­lagos szolgálatairól tudomással bírhatnának nem hivatkozott, az általa igénybe vett esküveli bizonyítást pedig jelen esetben nem lehet alkalmazni, mert az esküveli bizonyításnak a polg. törvk. rendt. 221. §-a éneimében csak az esetben lehet helye, ha a bizonyítás a döntő körülményekre nézve más módon nem volna eszközölhető, ez esetben pedig mind a közbenjárást ós szorgalmazást, mind a Kiér­ől

Next

/
Thumbnails
Contents