Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

10 400 frtot túlhaladó katonai nyugdíjból csak egy harmada foglalható le, miután azonban az 1865/7. XII. t. cz. 9 — 14. §§-ai által a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére nézve, az az előtt fenállott szabályrendeletek nem csak nem változtattak meg, hanem ő Felségének ebbeli fejedelmi jogai továbbá is teljes épségben fenntartattak, következőleg annak megbirálása és eldöntése, vájjon a katonai személyek ellátására s illetőleg nyugdijaik lefoglalására vonatkozó, alperes által ./• és 2./' alatt bemellókelt szabályrendeletek, jelesen az 1871. évi február 24-én kelt legfelsőbb elhatározás mennyiben birnak törvény erejével, illetőleg vájjon és mennyiben adattak ki azok is a fennt idézett törvényczikk állal fentartott jogkeretében mint közjogi kérdés a polgári bíróság hatásköréhez nem tartozik. Ezen végzés ellen felperes semmiségi panaszt adott be ; mert a katonai törvényszék megszűnte folytán és az 1865/7. 12. t. cz. 14. §. értelmében a katonai személyek jogai ós kötelezettségei felett, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, Ítélni az 1868. 54. t. czikkel életbe léptetett polgári bíróságok illetékesek és az ezek által hozott ítéletek is ezen ptr. szabályai szerint kell hogy végrehajtassanak; mert az ez ügybeni illetőség harmad bíróságilag is meg lett állapítva, ós pedig a panaszló által ugyan ezen követelés iránt előbb folyamatba tett váltóperben, mert azon kérdés mennyiben vehető végrehajtás alá a katonai személyek nyugdíjjá, már a m. kir. Curia mint semmitőszék által az 1423/870. szám határozattal eldöntetett; mert az 1867. évi kiegyezéssel a közjogi kérdések megoldatván, azokat mint meg nem oldottakat felszínre hozni épen a bíróságnak nem állott jogában, végre mert illetőség hiányában is csupán a törvényhozásbani hézag miatt panaszló költséggel terhelhető nem volt. A magy. kir. Curia mint semmitőszék, a semmiségi panasznak részben helyt adott: a neheztelt végzésnek panaszttevőt 50 frt perköltség fizetésére kötelező részét a ptartás. 297. §. 1. pontja alapján megsemmisíttette, egyébiránt pedig a semmiségi panaszt elvetette; mert a jelen ügy megbirálásánál nem a nagy hadsereg valamely tagjára nézve polgári viszonyának s kötelezettségének kérdése, hanem annak előzetes eldöntése forog szóban : vájjon a perbe vont katonai kincstár a nála lefoglalt katonatiszti nyugdíjnak a jogérvényes bírói határozattal megállapitott arány szerinti kiszolgáltatásait a hadseregre nézve legfelsőbb jóváhagyással kibocsátott illetményi szabályrendelet alapján helyesen tagadta-e meg vagy sem ? e kérdés iránti határozat hozatala pedig figyelemmel az 1869. 4. t. cz. 25. §-ára