Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

93 pest főváros gyámhatóságának 15 nap alatt a fennálló árvakezelési szabályokhoz képest elfogadható biztosítékot nyújtani, ellenesetre ugyanazon határidő alatt fenn megnevezett kiskorú F. Antal 468 frt 26 kr öröksógbeli illetőséget az árvapénztárba különbeni végre­hajtás terhe mellett befizetni; mert a p. t. rendt. 591. §-ánál, de a gyámhatóságot terhelő felügyelettel kapcsolatos felelősség természeténél fogva is, a gyám­hatóságok gyám ós gondnokoltjaik vagyonát az ugyanazt birtokban tartó s netalán haszonélvező személyek ellenében is tartozván biz­tosítani, s ezen kötelességüknek teljesítése semmi feltételtől függővé nem tétetvén, kétségtelen, hogy miután ezen biztosítási kötelesség­gel járó felelősség a biztosítás követelhetéséhez való jogosultság nélkül okszerűen nem is képzelhető, a kiskorú F. Antal jogképvise­letében felszólaló gyámhatóságot azon jog, miszerint most nevezett kiskorú vagyonának biztosítása czóljából, az árvaszerű biztosítást peruiján szorgalmazhatja, esetleg az örökségi vagyonértéknek kész­pénzben való megfizetését követelhesse, annyival is inkább megilleti, mert alperes azt, hogy Antal nevü kiskorú fiának A) szerint csak elhasználható, s használat által értékükben napról napra csökkenő ingóságokból álló vagyonát neje halála, vagyis 1872. évi május 8-ka óta birja és használja, valamint hogy most nevezett fiának ezekben fekvő anyai örökrésze 468 frt 26 kr, míg részint nyíltan, részint pedig hallgatag elismerte. Midőn tehát alperesek ezek ellenében azt, hogy a biztosítás az illetékes főgyámi hatóság által részben vagy egészben elengedtetett volna, nem is állította, de az előrebocsátot­takhoz képest az árvabizottmány meghagyásából benyújtott kereset­ben előterjesztett kérelmet jogszerűen nem lehetett, hanem mind két alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával alperest a 468 frt 26 kr örökségbeli vagyonérték árvaszerü biztosítására, esetleg annak készpénzben lefizetésére kötelezni kellett. 173. A tanúk vallomásainál csak az általuk előadott ténykérdések képezvén bizonyítékot, s azon feleletek, melyeket azok az illető peres felek jogaira vonatkozólag előadnak, figye­lembe vehetők nem lévén, habár ez utóbbi feleletek a ténykérdésre nézve előadottakkal nem egyeznek is meg, a ténykérdés a vallomások tartalmához képest bebizonyitottnak tekintendő. (1874. szeptember 1-én 7173. sz. alatt.) S. Jozefának Sz. Lajos és társa ellen indított igényperében az elsőbiróság a végrehajtást szenvedőtől lefoglalt fekete tehenet a

Next

/
Thumbnails
Contents